Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Horváth Imre-Muszkalay László: Ülepítők vizsgálata és néhány fontosabb tervezési alapadat meghatározása
Ülepítők vizsgálata 421 a kiválasztott időpontig megérkezett jelzett víz hozamát adja meg a teljes vízhozam százalékában. A fentiek alapján értelmezett eloszlásfüggvény alkalmas arra, hogy segítségével meghatározzuk azokat a korábban bevezetett hidraulikai hatásfokokat, amelyeket az átfolyási görbe alapján lehet számítani. így meghatározható az átfolyásban ténylegesen részt vevő V, medencetérfogat és a V ü teljes medencetérfogat aránya, az ún. első áramlástani hatásfok. Meghatározható az ülepítés szempontjából hasznosnak vett átfolyási időközhöz tartozó V m medencetérfogat és a teljes medencetérfogat hányadosa is, az ún. második áramlástani hatásfok. Ugyanígy értelmezhető a harmadik áramlástani hatásfok is. A kapott görbe alkalmas annak meghatározására is, hogy a medence az érkező szennyeződés hány százalékát ülepíti le [5]. A görbe megadja a tartózkodási idők eloszlását, és ha ismerjük a különböző hordalékszemcsék ülepedési sebességét, kiszámítható az ülepedés várható mértéke is. Az átlagos átfolyási idő szabatos meghatározására a tartózkodási időeloszlás görbéjét módosított jP-eloszlás függvényével közelítettük meg. A függvény módosítását a Szigyártó Zoltán által vízhozam-valószínűség megállapítására levezetett módszer szerint végeztük [11]. A /"-függvényt a t 0 legkisebb átfolyási idő mértékével toltuk el, és a 140 XlO 3 s-nél nagyobb átfolyási időket elhagytuk a számításoknál. A (>„ = 13,1 1/s-os vízhozam esetében meghatározott tartózkodási időeloszlásgörbét a 4. ábrán tüntettük fel. Megemlítjük, hogy az átfolyási görbének .T-eloszlással való megközelítésére egy korábbi tanulmányban is utaltunk [3]. A fentiekben leírt eljárás lehetőséget ad az átfolyási görbe felvétellel szemben arra is, hogy a gyors és lassú átfolyású terek helyét is meghatározzuk vízszintes értelemben. A mért q v részvízhozamok ugyanis a medence működésére jellemzőek. Az 5. ábrán példaképpen a (^ = 26,8 l/s vízhozamnál mért vízhozam-eloszlást szemléltetjük. A vízhozamok, ill. a vele arányos sebességek nagymértékű helyi ingadozása részint annak a következménye, hogy a bukók csúcsa nincs azonos szinten és a bukók nyílásszöge nem azonos, részint pedig egyéb hatásokra vezethető vissza (mint pl. a szél hatására bekövetkező vízszinlengés, a vízhozamban bekövetkező gyors változások, uszadék, a kotróhíd működése, helyi feliszapolódás stb.). Ezek közül természetesen legjelentősebb a bukósor geometriai egyenetlensége és a szél hatása lehet. Az elvégzett mérések szerint a bukók nyílásához tartozó felezőszög tangense 1,12 és 0,75 között változott. Az átbukási magasságok között a maximális eltérés 36 mm volt, ami igen jelentős az átlagosan 30—50 mm között változó átbukási magasságokhoz képest. Az ő. ábrán feltüntettük az átlagos vízhozamtól +50 és —25%-kal eltérő vízszállítású bukók helyét is, amelyek már feltétlenül javítandók annak érdekében, hogy az átfolyási idő nagymértékű széthúzódása elkerülhető legyen. Ezzel meg lehet akadályozni a túl gyors átfolyásokat, a rövidzárlatokat és a pangó vizek kialakulását, amelyek egyaránt károsan befolyásolják az ülepítést. A bemutatott csillagalakú ábra a közvetlen gyakorlati megállapításokon kívül alkalmat ad a kismintákban végzett, színezéssel történő áramkép-felvételek eredményeivel való összehasonlításra is. Az így meghatározott áramképek egymásnak megfelelő módon jönnek létre, és a hasonlóság fennállása esetén azoknak geometriailag hasonlóknak kell lenniük. Végül a 6. ábrán feltüntettük a t s z számított átfolyási időt a Q„ vízhozam függ-
