Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Dobolyi Elemér-Mucsy György-Toókos Ildikó-Vermes László: Ipari szennyvizek korszerű tisztítása

388 Dobolyi E.—Mucsy Gy.—Toókos I.—Vermes L. ban vannak jelen, és igy az izoelektromos ponton jelentős részük kicsapható. Ezért bőripari szennyvizek esetében a pH megfelelő beállításával, ill. szabályozásával nagy mennyiségű szerves anyag kicsapását érhetjük el. Mivel a legtöbb oldható fehérje izoelektromos pontja a 7—9 pH értékek tartományában van, ez a kicsapás már megfelelő méretű kiegyenlítő medencével is elérhető. A szennyvíz nagy mennyiségű szulfidtartalmát, ami a szennyvíz kellemetlen, bűzös szagát okozza, és a biológiai tisztításra mérgezőleg hat, vasszulfátos, vagy füstgázos kezeléssel elvileg el kell távolítani. Erre azonban gyakorlatilag csak akkor van szükség, ha a bőrgyári szennyvíz a biológiai kezelés előtt nem hígul fel annyira, hogy a benne levő szulfidkoncentráció a toxicitási határ alá csökkenjen. A szulfid ion toxicitási határértékét mind saját kísérleteinkből [11], mind az irodalomból [23, 1, 2] egybehangzóan 25 mg/l-ben adhatjuk meg. Ehhez azonban szükséges az eleveniszap adaptálódása. A szennyvízbe kerülő oldható krómsó a megfelelő kiegyenlítés hatására 7—9-es pH-tartományban oldhatatlan hidroxid alakjában leválik, és így nem zavarja az eleveniszapos biológiai kezelést. A kiegyenlítés és ülepítés alkalmával nagy mennyiségű szennyvíziszap keletkezik, amelv viszont jelentős problémát okoz. A Pécsi és Simontornyai Bőrgyár szennyvizével több laboratóriumi és félüzemi vizsgálatot végeztünk. Megállapítottuk, hogy mindkét szennyvíz — megfelelő kiegyenlítés és ülepítés után —- eleveniszapos rendszerben biológiailag tisztítható, ha az egyéb házi vagy ipari szennyvizek együttes mennyiségében a bőrgyári szennyvíz részaránya nem haladja meg az 50%-ot. Legújabban a simontornyai próbaüzemnél a hígítás szügségtelennek bizonyult. Természetesen nincs olyan szkéma, amely minden papír-, textil- vagy bőrgyár szennyvizének kezelésére hasonló érvényű lenne. Minden egyes esetet gondosan meg kell vizsgálni, hogy az alkalmazandó tisztítási technológia optimális paramétereit kimérhessük. Î. A SZENNYVÍZÖNTÖZÉS, MINT AZ 11»A 1U SZENNYVÍZ ELHELYEZÉSÉNEK SAJÁTOS MEGOLDÁSA A szennyvizek elhelyezését, ugyanakkor a felszíni vizektől való részleges vagy teljes távoltartását egyidejűleg oldhatjuk meg — ha arra alkalmas a szennyvíz — mezőgazdasági területen történő öntözés útján. Minden olyan szennyvíz, amely a talajra nem káros, vagy a növényeket mérgező anyagot nem tartalmaz, alkalmas öntözésre, különösen a magas szervesanyag-tartalmú szennyvizek jöhetnek számításba. Szennyvízöntözéskor amellett, hogy elhelyezzük a keletkező szennyvizeket, a bennük levő növényi tápanyagokat is hasznosítjuk. A szennyvízöntözés megvalósítható fekáliát tartalmazó szennyvizekkel is, de ilyen esetben a hasznosításnak bizonyos korlátokat szabnak azok az egészségügyi előírások, amelyek az esetleges fertőzési ártalmakat hivatottak megelőzni, kiküszöbölni. A fekáliamentes ipari eredetű szennyvizek mezőgazdasági hasznosítását azonban nem terhelik ezek a megkötések, ezért felhasználásuk egyszerűbb, gazdaságosabb, mint a fekáliás szenyvizeké. Különösen az élelmiszeripar és a könnyűipar szennyvizei alkalmasak az öntözés útján történő mezőgazdasági hasznosításra, amint ezt számos külföldi példa és több hazai próbálkozás, kísérlet is igazolja. Ahhoz, hogy adott helyen a szennyvízöntözés alkalmazható-e vagy sem, több