Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Nagy László: A partállékonyság néhány hidraulikai kérdése

A partállékonyság 37 Az előző ábrához (4) hasonlóan a vízszintes mederfenék görbéje kettéosztja a mezőt, elhatárolva egymástól az anyagi tulajdonság függvényében az építhető és nem építhető rézsűk tartományát. Mint ahogy azt már korábban is hangsúlyoztuk, ez az ábra is a stabil-labil egyensúlyi állapothoz tartozó értékeket tünteti fel, tehát a biztonsági tényezője n = l. A vizsgált anyagok jellemző értékeit a 6. ábrán foglaltuk össze. A függőleges tengelyen a kritikus vízsebességet (fenéksebességet), a vízszintes tengelyen a kísérletek során beépített rézsűhajlások cotangensét, ill. a víz alatti súrlódási szögek értékét ábrázoltuk. Az így kialakított tengelyrendszerben a vizsgált talajokat egy-egy egyenes jellemzi. Az egyenesek — a cotangens g tengelyt tekintve — a végtelenből indulnak és saját víz alatti súrlódási szögük cotangenséig érvényesek. Függőleges tengely szerint értelmezve az egyenesek az „a" jelű anyag esetén 110 cm/s maximális fenéksebesség elviselésére, a „b" jelű anyag esetén 98 cm/s, a „c" jelű anyag esetén 81 cm/s, míg a „d" jelű anyag esetén 50 cm/s sebesség elviselésére alkalmasnak mutatják a jellemzett anyagot a vízszintes mederfenéken. A 6. ábra gyakorlatilag a kritikus fenéksebesség figyelembevételével rézsűméretezéshez közvetlenül felhasználható. i/o cm\s •ezsühajlása 6. ábra. Összefüggés a part rézsűhajlása és a kritikus fenéksebesség között Fig. 6. Critical bottom velocity plotted against slope inclination Fig. 6 Rapport entre l'inclinaison du talus de la berge et la vitesse critique au fond