Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Bulkai Lajos-Kőrös Zoltán: A koaguláció és segéd-derítőanyagok szerepe a víztisztításban

344 Bulkai L.—Körös Z. Látható ebből, hogy a vegyszerbekeverést követően viszonylag rövid idő múlva már inkább csak alumíniumhidroxidok, mégpedig inkább semleges hidroxidok összehozásáról, ütköztetéséről kell gondoskodnunk, hiszen a szennyeződéseket is bevonta már akkor a fémhidroxid. A gyors bekeverést követő lassú keverésnek a gyakorlati mérések szerint mintegy 20—25 percig kell tartania, hogy a keverés alatti max 1 mm-es optimális pehelynagyság kialakuljon. A pehelyméret növekedését láthatjuk a 6. ábrán a beadagolás utáni időtartam függvényében. Az ábra New York-i csapvízre vonatkozik, melyhez 24 mg/l alumíniumszulfátot adtak. Itt a pehelyméret aszimptotikusan 0,6 mm-es érték felé tart. A pehelyméretek és a kialakulási sebességek Riddick [1] szerint általában a vízminőségtől függnek. A tapasztalat is mutatja, de az elméleti megfontolásokból is következik, hogy annál könnyebb a lebegő pelyhek között ütközést létrehozni, minél több van abból a rendszerben. így sokkal könnyebb a nagyon piszkos vizeket koaguláltatni, mint a tisztábbakat. Ezzel magyarázható az, hogy vannak olyan derítési eljárások, amikor a leülepedett anyag visszavezetésével esetleg finom homok beadagolásával növelik a lebegő ütközőanyag mennyiségét. Szó volt már arról, hogy a nehezebben eltávolítható hidrofil kolloidokat az elektromos kettős rétegen kívül még egy többé-kevésbé szorosan hozzátapadó vízburok is védi a koagulációval szemben. Ugyancsak növelik a hidrofil kolloidoknál az agglomeráció elleni védelmet a felszíni vizekbe jutó mosószerek is. Víztisztításnál nem jöhet szóba a hidrofil kolloidok „kisózással" történő eltávolítása. Ellenben a kolloidoknak az adszorpcióval szembeni ellenállását azáltal lehet legyőzni, hogy azokat a flokkulációnál alkalmazott mechanikai keverés segítségével beágyazzuk a sokkal nagyobb pehelyrészecskékbe [1]. Egyáltalán az ortokinetikus koagulációs folyamat egyik célja az, hogy minden kolloid — legyen az hidrofób, vagy hidrofil — egyedileg beágyazódjék egy mikroszkopikus vastagságú „pehely-rétegbe". Riddick [1] szerint, ha elegendő lúgosságot tartalmazó és megfelelő pH-értékű szenynyezett vízhez alumíniumszulfátot adagolunk, azonnal pozitív töltésű alumíniumhidroxidok képződnek, feltehetően már néhány század vagy tized másodperc alatt. Erre mutat a rögtön tapasztalható opálosodás és pH-csökkenés. Ezen polimerek vagy rendezett polimerekből álló gélek (méretük feltehetően néhány száz Angstrom) azonnal adszorbeálódnak az első, alkalmas és elérhető kolloidon és a szó szoros értelmében bevonják annak felületét. IIa a hidroxidképződés pillanatában I VK.6321\ 6. ábra. Alumíniumhidroxid pehely méretének növekedése Riddick szerint Fig. 6. Growth of an aluminium hydroxide floe, according to Riddick Bild 6. Zunahme der Abmessungen eines Aluminiumhydroxid-Flockens nach Riddick