Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Bulkai Lajos-Kőrös Zoltán: A koaguláció és segéd-derítőanyagok szerepe a víztisztításban

342 Bulkai L.

—Körös Z. sítését okozzák. A teljesség kedvéért kell arra kitérnünk, hogy nemcsak hydroxil, hanem más anionok (szulfát, klorid stb.) is helyet kaphatnak a fémionnal képzett pehelyben. A 4. és 5. ábra alumínium- és ferrihidroxidok esetében mutatja — különféle víz pH-értékek és fémion koncentrációk mellett — az egyes fémhidroxid fajták kialakulását. A feltüntetett fajtákon kívül még mások is vannak. Látható, hogy alumíniumsó esetében a 6,5 pH-tól, míg ferrisó esetében a 8-as pH-tól balra, vagyis ezeknél kisebb pH-értékek mellett, a pozitív töltésű kolloid fajták, míg a magasabb pH-értékeknél a negatívok dominálnak. Ugyancsak látható, hogy a fenti pH-értékekkel jellemzett izoelektromos pontokhoz közeledve hogyan növekszik a semleges Al(OH)

3 és Fe(OII)

3 pelyhek aránya az alacsonyabb vegyszerkoncentrációk esetében is (vonalkázott terület), ugyanakkor kisebb mennyiségben ugyan, de maradnak még + és — töltésű hidroxidok is. A közölt ábrák Hahn és Stumm [9], valamint Yao [8] közleményéből valók. Ezekből is kiolvasható, bogy egy adott fémion-koncentrációra a pH a legfontosabb paraméter, mely meghatározza, hogy mely polimer hidrolízis fajták dominálnak. így a tisztítandó víz pH-ja elsődleges fontosságú a hidrolízis termékek töltésének meghatározásában és következésképpen jellemző a koaguláció sebességére. Amikor tehát a tisztítandó vízbe fémsót teszünk, először a diffúzió és bekeverés során a kis fémionkoncentrációk érvényesülnek, azaz a keletkező közbenső fémhidroxidok a víz pH-jának megfelelő töltésekkel rendelkeznek. Később, amikor az elkeveredés teljes lesz, s így a magasabb fémion-koncentráció érződik, a fémhidroxid pelyhek semleges hatásúakká válnak. Mivel a víztisztítás gyakorlatában nálunk túlnyomó többségben alumíniumszulfátot használnak koaguláló szerként, azért a továbbiakban inkább az e vegyszerrel kapcsolatosan közölt kutatási eredményekkel foglalkozunk. Az izoelektromos pontra az jellemző, hogy ott a fémhidroxidpelyhek 0 zétapotenciálértéket mutatnak. Ezt az állapotot azonban természetes körülmények között még sem lehet a pH-értékkel jellemezni, mint ahogy azt Riddick [1] kimutatta, noha a fentiekben azt állítot4. ábra. Fémhidroxid-fajták kialakulása a pH és fémion-koncentrációk függvényében Hahn és Stumm, valamint Yao szerint Fig. 4. Development of various metal hydroxides, in terms of pH-value and metal-ion concentration, according to Hahn and Stumm, as well as Yao Bild 4. Entstehung von Metallhydroxid-Sorten in Abhängigkeit vom pH Wert un der MetallionKonzentration, nach Hahn und Stumm, und Yao