Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Jakab Sándor: Korszerű csatornázási alapelvek
338 Jakab Sándor Gravitáció ós közbenső átemelés A közbenső átemelők alkalmazása lehetőséget nyújt a hálózattervező számára, hogy elkerülhesse nagy távolságokon (lásd a mi szétterült alföldi településeink esetét) a gravitációs módszerből szükségszerűen következő nagy fektetési mélységet és az ezzel járó költségtöbbletet. Elválasztó rendszerű szennyvízhálózat esetén — még a minimálisan elfogadott 3%o lejtés esetén is — km-ként 3 m esésveszteséggel kell szembenéznünk. Ez hazai településeinknél az egészségügyi előírások szerint a tisztító telepnek a lakott terület határától számított további 3—500 m távolsága miatt legalább 4—5 km-t, vagyis 12—15 m mélységet jelentene. Ilyen mélységben a csatornaépítés — túl a költségeken — az építőipar, de a tervező számára is, súlyos feladatot jelent. Az átemelésnek azonban van két hátránya, nevezetesen meghibásodása zavart okozhat, másrészt — kifogástalan üzem esetén — állandó üzemköltséget jelent. Az új gazdasági mechanizmus hatására, hazai és svéd cégek együttműködési szerződése következtében, a szennyvíz csatornázás számára elérhetővé vált a Flyght típusú szennyvízszivattyúk devizamentes beszerzése. E szivattyútípus olyan előnyökkel biztat (nincs rácsszemétkezelés, az építményi rész 1,5 m átmérőjű egyszerű aknából is állhat stb.) ami az üzembiztonság kérdését megnyugtatóan oldhatja meg. A csatornahálózatok tervezésének tehát egyik jelentős új, — vagy átértékelt régi — szempontja a közbenső szennyvizátemelők szélesebb körű, bátrabb alkalmazása. Egyébként Illés [12] behatóan foglalkozott a sorozatosan épülő közbenső szennyvízátemelők egymástól mért optimális telepítési távolságával és ennek gazdasági mérlegelő módszerrel történő megállapításával. A közbenső átemelés kérdésének ilyen rendeződése utat nyit egy nagyon fontos célkitűzés, a regionális szennyvízelvezetés és tisztítás tervezése előtt. A Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság hazánkban elsőként készített érdekeltségi területére ilyen átfogó tervet, amelynek keretében 15—20 éves távlatra érvényes megoldást terveztet Pest-megye területének nagy részére kiterjeszkedően. A külföldi tapasztalatok nyomán feltehető, hogy közbenső átemeléssel, akár több község szennyvizét is egy közös telepen tisztíthatjuk (Angliában vagy Svédországban van erre bőven példa). Ez a megoldás sok előnyt rejt magában, mert a tisztítótelepek fajlagos építési költsége a szennyvízmennyiség növekedésével csökken és a telep szakszerű kezelésének biztosítása jobban megoldható. IRODALOM 1. G. Müller: Verstädterung in der Welt. GWF. 1353—5 8. 1966. 2. Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Távlati Fejlesztési Bizottság Vízgazdálkodási Albizottsága: Л vízgazdálkodás 15 éves távlati fejlesztési tervjavaslata. I. köt. 1968. 3. Lessenyei J. : Csatornázás és szennyvízkezelés hazánkban. Vízügyi Közlemények 169—295. 1949. 4. Dudás J. és Szitke y L.: A lakosság vízvezetéki és csatornaellátottsága a föld egyes országaiban. Vízügyi Közlemények 374—79. 1965. 5. Szitkey L. : Szennyvízcsatornázásunk. Vízügyi Közlemények 315—30. 1959. 6. OMFB 9—704/a—I.: A vízgazdálkodás távlati műszaki gazdasági fejlesztésének módozatai és feltételei. 1968. 7. Hunyady D. : Csatornázás és szennyvíztisztítás. A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa Tankönyvkiadó M. 55. 1964. 8. von der Emde , W.: Mischverfahren-Trennverfahren. Öty'W. 7—8. 1967. 9. von der Emde, W.: Untersuchungen an Regenüberläufen eines grosstädtischen Kanalnetzes. Ö U'\V . Seminar. Raach. 1967. 10. Anderson, R. J ., Weibel, S. H. : Urbanland runoff as a factor in stream pollution, J. WPCF 914— 924. 1964. 11. Burm, fí. J., Vaughan, Ii. D.: Bacteriological comparison between combined and separate sewer discharges in Southeastern Michigan. J. WPCF 400—409. 1966. 12. Illés, I.: Csatorna átemelők elhelyezése. Vízügyi Közlemények 242—256. 1965.
