Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Nagy László: A partállékonyság néhány hidraulikai kérdése

32 Nagy László Pietrarii [75] vizsgálatai szerint az anyagok hézagtérfogat- és térfogatsúlyváltozása 0,9—1,07 értékű szórást eredményez, ennek megfelelően az alkalmazható rézsűhajlás a Terzaghi-féle kritikus gradienssel számolva a=0,46—0,51? illetve átlagosan a = 0,48? ahol a az állékony rézsű hajlásszöge szivárgási nyomás jelenlétekor. Az ismertetett elvek és módszerek összefoglalásaként megállapíthatjuk, hogy tervezés során a súrlódási szögnek 43—55%-át lehet legfeljebb rézsűhajlásnak felvenni. III. KÍSÉRLETEK i. A kiválasztott anyagok fizikai tulajdonságai A Budapesti Műszaki Egyetem Vízépítési Tanszékének laboratóriumában végzett kísérletekhez négyféle szemcsés anyagot használtunk fel. Az anyagok kiválasztása során a szemcsés talajok lehetőleg teljes tartományának felölelése, valamint a dunai vízierőmű-rendszer által érintett mederszakasz megfelelő jellemzése volt a cél. Fontos volt továbbá az is, hogy a minták lehetőleg tényleges kotrásból — parti depóniákból — kerüljenek vizsgálatra, mert így remélhető, hogy a minta a tényleges állapotot leginkább megközelíti és a viszonylag nagyméretű kísérleti kazettához elegendő mennyiségben biztosítható. Ezek alapján a kísérletekhez szükséges nagy tömegű mintákat (8—10 m

3) a dunakiliti szelvényből (a továbbiakban „a" jelű anyag), a nagvbajcsi szelvényből („b" jelű anyag) és a váci szelvényből („c" jelű anyag) vettük. A „d" jelű anyag a dunaföldvári mederszelvényben megismert homok szemszerkezetének megfelelő bányából került ki. A vizsgált anyagok szemeloszlási görbéit a 2. ábra mutatja be. 2. ábra. A vizsgált anyagok szemeloszlási görbéi Fig. 2. Granulometric curves for the materials studied Fig. 2 Courbes granulométriques des matériaux examinés