Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
3. füzet - VÍZMINŐSÉG ÉS VÍZVÉDELEM - Benedek Pál-Hock Béla: A vízszennyeződés
312 Benedek P.— Hock В. A korszerű vízminőség szabályozás alatt azt a műszaki-adminisztrativ beavatkozást értjük, mely révén adott vízfolyás, vagy vízrendszer vízminőségi paramétereit előírt korlátok között tartjuk. Területegysége egy-egy vízfolyás (esetleg annak szakasza), illetve vízfolyásrendszer. Azonos vízgyűjtőterületen belül ugyanis sokkal egyszerűbben végezhetők el a vízminőség szabályozással kapcsolatos tervezési, kivitelezési, üzemi, ellenőrzési munkák, mint egy — a vízgyűjtőterülethatárokat felszabdaló — közigazgatási határok által definiált területen [24]. A fejlettebb európai államok vízügyi igazgatási rendszerüket is szóban forgó elv figyelembevételével alakították ki, illetve alakították át, mert a kormányok belátták, hogy csak ily módon lehet egyegy vízgyűjtőterület vízfelhasználási, szennyvízkibocsátási, vízvédelmi problémáit egységes szemlélettel kezelni, illetve megoldani. Anglia, Franciaország, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország és más államok kedvező tapasztalatai bátorítást jelenthetnek a mi számunkra is. A vízügyi fejlődésünket — az 1960-as évek elején lefektetett elképzelés szerint — évtizedekre megszabó Országos Vízgazdálkodási Keretterv már nálunk is a vízgyűjtőterület-elven alapul és az országot 13 vízgyűjtőterületi egységre osztja, melyeket „Területi Vízgazdálkodási (TVK) Egységeknek" nevez [2]. A keretterv továbbfejlesztése is folyamatban van, és fontos adatokat rögzít a már hivatkozott OMFB tanulmány [5]. A leghatásosabb fejlesztési eszköz azonban az új gazdaságirányítási rendszer, mely az egész eddigi elképzelés gazdaságilag jobban átgondolt finomítására és felgyorsítására ad módot [29]. A vízgyűjtő területek határait nemcsak az országon belüli közigazgatási határok vágják át, hanem a politikai határok is. Ha elfogadjuk azt az elvet, hogy a vízkészletek védelmét inkább a vízgyűjtőterületek természetes határai, mint a többékevésbé mesterséges közigazgatási, illetve politikai határok között kell megszervezni, úgy a vízgyűjtőterület földrajzi fogalma egy átfogó nemzetközi együttműködés bázisa lehet. Ez az együttműködés műszaki, tudományos, pénzügyi, illetve jogi vonatkozásokat érinthet [30]. III. MÓDSZERTANI KÉRDÉSEK A vízminőség szabályozás — több tudományágat is érintő — részletes módszertani leírása messze meghaladná e cikk kereteit. Továbbiakban két olyan egymásba kapcsolódó feladat felvázolásával foglalkozunk, melyek az alkalmazott eljárásoknál fogva alkalmasak az egész problémakör szemléltetésére. A harmadik fejezet tárgya tehát: a) a befogadók „terhelhetőségének" értékelése és ennek alapján b) a szennyvíztisztító telepek szükséges hatásfokának meghatározása. A befogadók terhelhetősége A befogadókat (jelen esetben elsősorban folyóvízre gondolunk) úgy tekinthetjük, mint „természetes" szennyvíztisztító berendezéseket, adott tisztító kapacitással. A „kapacitás" meghatározásánál figyelembe kell venni azt az előző fejezetben vázolt szabályozó beavatkozást, mely fenn kívánja tartani adott vízfolyás osztály-korlátait, tehát — esetleg — ideiglenesen sem engedi a minőségi paraméterek süllyedését a minimális határértékek alá. A kapacitás fogalma már önmaga elegendően utal
