Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

ISMERTETÉS A VASKAPU ERŐMŰ RAL OLDALI MUNKATERÉNEK KÖRÜLZÁRÁSA Ismerteti: SZILYÁSSY ZOLTÁN A. Gilbert, Al. Manescu, T. Gall: Barrage des Portes de Fer: Execution du batardeau cellulaire. Annales de Vinstitut technique du bâtiment et des travaux publics 1968, október, Mo. 250, II. 1421—1431. A Vaskapuban közös román—jugoszláv vállalkozásként épülő hatalmas vízerőmű kiviteli munkálatai iránt a magyar vízépítő mérnökök részéről megnyilvánuló érdeklődést a Vízügyi Közlemények két közelmúlt számában (1967/4 és 1968/3) megjelent beszámolók híven tükrözik. Az erőmű jellemző adatait és az építési munkálatok általános leírását ez a két beszámoló tartalmazza. Miként azonban az 1968/3 számban jeleztük, az építés egyes fázisairól is tájékoztatást fogunk adni. A kivitelezés során az egyik érdekes és tanulságos részfeladat a román oldali erőmű és hajózsilip munkaterének ideigleges körülzárása, amit a felvíz- és alvízoldalon kőszórással megtámasztott Larssen szádfallal, a folyó felé eső középső, a folyásiránnyal párhuzamosszakaszon körcellás, sejtfalas jászolgáttal oldottak meg. A jászolflát jellemző adatai Ihrig Dénes jugoszláviai tanulmányútja alapján írt korábbi beszámolójából (Vízügyi Közlemények, 1968/3), ismeretes, hogy a két parton szimmetrikus elrendezésű erőtelepek és iker hajózsilipek az IA munkafázisban, a mederben körülzárt száraz munkatérben épülnek meg. Míg a jugoszláv oldalon a körülzárást töltéssel oldották meg, addig a román oldalon a körülzárás ( 1. ábra ) három részből áll, a felvíz* oldali 521 m hosszú, az alvízoldali 364 m hosszú kőszórásgátakból és a 438 m hosszú sejtfalas jászolgátból. Ez utóbbi 20 db köralaprajzú, 18,088 m névleges átmérőjű és 22,088 m tengelytávolsággal kiosztott cellából, valamint a cellaközöket lezáró, 3,70 m sugarú csatlakozó ívekből áll. A cellák magassága a felvízoldalon 16 m, az alvízoldalon 14 m. Az altalajt biogén gneissz kőzet alkotja, amely mállott csillámpalarétegekkel van átszőve. A cellák szádpallói 10 — 15 cm mélységig hatolnak be ebbe az 1,0—1,5 m vastag hordalékréteggel fedett kőzetbe. A körcellákat „Senelle" típusú, francia gyártmányú „lapos" szádpallókból készítették. Az egyes pallók szélessége 400 mm, falvastagsága 12 mm. A pallók a horonyban 400 Mp/fm húzóerő felvételére képesek. A csatlakozó ívek SP I típusú, szovjet gyártmányú, 416 mm széles, „lapos" pallókból állnak, amelyek 250 Mp/fm horonyerőt képesek felvenni. A pallók anyaga hegeszthető; a cellák és a közbenső ívek csatlakoztatását a különböző típusú pallók hegesztésével állították elő (2. ábra). A felvíz- és alvízoldali kőszórástöltések koronaszélessége 11 m, rézsűhajlásuk 1:1,5. A vízzárást Larssen IV típusú szádpallók biztosítják.