Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

276 Fehér Árpád, illetve talajbeton) alulról fölfelé haladva kiszorítsa a szuszpenziót anélkül, hogy azzal keveredne és a rést teljesen kitöltse. Agyag esetében önként kínálkozott, mint legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás a darabos agyag egyszerű beszórása. Ez csak akkor engedhető meg, ha biztosítva van az, hogy az agyag lesüllyed a rés fenekére, kiszorítja a szuszpenziót és vízzáró, hézagmentes fal keletkezik a rés helyén. Az agyag felülről való beszórása a szuszpenzió tixotróp tulajdonsága miatt nem engedhető meg, mert a szokásos mértékben tixotróp szuszpenzióban az agyag nem süllyed le. Ezért megvizsgáltuk, hogy a kiskörei adotságok esetén a szuszpenzióra milyen jellemzőket milyen értékben kell előírni, hogy a rés oldalának állékonysága biztosítva legyen, szükséges-e feltétlenül a tixotrópia. A résoldalak állékonyságának elméleti kérdései még nincsenek teljes egészében tisztázva. Annyi azonban bizonyos, hogy a résoldalak állékonysága szempontjából a szuszpenzió és a talajvíz hidrosztatikus nyomása közötti különbség az egyik legfontosabb jellemző, föltéve, hogy az iszaplepényképződés megfelelő. A résoldalakra ható hidrosztatikus túlnyomás szempontjából a tixotrópiának nincs jelentősége. Ez könnyen belátható, hisz réselés közben a szuszpenzió folyékony állapotban van, a gélesedés csak nyugalomban, munkaszünet idején következik be. A tapasztalat szerint a résoldalak stabilitása a szuszpenzió folyékony állapotában is biztosítható. Valószínűbb a tixotrópia szükségesség és szerepe a szuszpenzió elfolyása, tehát a szuszpenzióveszteség szempontjából, ami főleg durvaszemcsés talajban okozhat problémát. Arra azonban nincs adatunk, hogy adott szemszerkezet esetén milyen mértékű tixotrópia szükséges. Befolyásolható a szuszpenzió vesztesége a viszkozitás mértékével is. Nagyobb viszkozitás esetén a talaj pórusaiba behatoló szuszpenzió mozgási sebessége kisebb, könnyebben bekövetkezik a pórusokba behatoló szuszpenzió gélesedése, kevésbé tixotróp szuszpenzió is megfelel. Eontos jelenség a réselés során a rés oldalán végbemenő iszaplepény képződése. Enélkiil a hidrosztatikus nyomáskülönbség nem tudja a falat megtámasztani, a talaj szemcsék a falról leperegnek. A lepény vastagságára és vízzáróságára jellemző a szuszpenzió vízleadása, melynek mérése az MSZ 17746 — 53 В szabvány szerint történik. A 76 mm átmérőjű hengerbe, szűrőpapírra helyezett szuszpenziót 7 att. nyomás alá helyezik és mérik a kifolyó víz mennyiségét. A szuszpenzió vízleadását a 30 perc alatt kifolyó víz mennyiségével jellemzik, az iszaplepény vastagságát lemérik. Túlságosan vastag iszaplepény betonfal esetén zavarokat okozhat, de agyagfal esetén nem okoz problémát. Megjegyzendő, hogy öblítő rendszerű réselőgép esetén, ahol a megtámasztó folyadék az öblítőfolyadék szerepét is betölti, gondolni kell az ülepítés szempontjaira is. Túlzott tixotrópia nagyon megnehezíti, esetleg lehetetlenné teszi a finom homok kiülepítését. A fentiekből kitűnik, hogy a tixotrópia mértékét akkor lehet csökkenteni, ha a megfelelő iszaplepényképződést a kevésbé tixotróp szuszpenzióval is biztosítani tudjuk, illetve a szuszpenzióveszteség megfelelő érték alá szorítható. Kiskörén a vízvezető réteg finom homok. (D

c

o = 0,l mm, D

1

0 = 0,05 mm, [7 = 2, к = 1-10-' m/s). Fenti szempontokat mérlegelve a kiskörei talajviszonyok esetén nem tartottuk szükségesnek, hogy a szuszpenzió a szokásos mértékben tixotróp legyen, sot a stabilitás megkövetelése mellett csekély tixotrópiát, mint felső határt írtunk elő. A tixotrópia jellemzésére azt az időt fogadtuk el, amely alatt a szuszpenzió kémcsőben, nyugalmi állapotban gélesedik, és vízszintes helyzetben döntve sem folyik ki. Azért választottuk ezt az egyszerű módszert, hogy a vizsgálat kényesebb berendezés nélkül a munkahelyen is könnyen elvégezhető legyen. Ezt figyelembe véve olyan szuszpenziót terveztünk, amelynél a gélesedéshez szükséges idő 24 — 28 óra, a fajsúly 1,1 t/m

3, a viszkozitás 6 cP. Ilyen szuszpenzió minden szempontból megfelelőnek bizonyult, a résoldalak állékonyságát biztosította', ugyanakkor a résbe beszórt darabos anyag a rés fenekére lesüllyedt. Laboratóriumi vizsgálattal ellenőriztük, hogy a szuszpenzió behatol-e a vízvezető réteg pórusaiba. A kísérlet eredményei szerint a kiskörei homokba a szusz-