Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A műanyaghabos füvesítés 271 A helyszíni habosításnál a közömbösítés, szárítás, a formaldehid-nyomok, illetve maradékok és az utánsajtolás részben nem, részben pedig csak nehézkesen oldható meg, ezért kedvezőtlenebb tulajdonságokkal rendelkező hab keletkezik. b) Biológiai vizsgálatok Első kísérleteinket petricsészében végeztük. A csésze aljára egyszikű, illetve kétszikű mezőgazdasági és konyhakerti növények (angolperje, francia perje, magyar rozsnok, réti komócsin, réti csenkesz, csomósebír, vöröshere, lucerna, uborka, vöröshagyma, sárgarépa és bokorbab) magvait helyeztük el. Erre töltöttük a műgyantahabot, melynek tetejére is elhelyeztünk ugyanazokból a magvakból. A kísérleti anyagot üvegházi körülmények között tartottuk és kezeltük. A csíráztatáshoz biztosítottuk az optimális hőmérsékletet, nedvességet, fényt és páratartalmat. Tápanyagot nem adtunk a habhoz. Az optimális kezelés ellenére sem az alul, sem pedig a fölül elhelyezett magvak nem csíráztak ki, hanem idővel elrothadtak. Csupán a babszemek csekély százaléka csírázott ki. A kudarcot két tényező okozhatta: a) lehetséges, hogy az alul elhelyezett magvaknál a műanyaghab annyira zárta a maghéjat, hogy vízfelvétel nem jöhetett létre; ,b) valószínűbb azonban az — ami mind az alul, mind pedig a felül elhelyezett magvakra vonatkozik — hogy a hab erős sterilizálószerként ismert szabad formaldehidje csírátlanította a magvakat. Ezt ugyanis a petricsészébe történt habosítás miatt nem volt lehetséges átfúvatással eltávolítani, s az öntözővíz sem moshatta ki a habból, minthogy üvegedényben volt, melyből a víz csak párolgás útján tudott távozni. Petricsészés kísérleteink közül a réti komócsin és a csomósebír hab feletti elhelyezését az 1. ábra mutatja. Második kísérletünkben előregyártott műanyaghab lapokat használtunk, amiket a formaldehid eltávolítása céljából még vízzel is átmosattunk. Kétféle beépítést alkalmaztunk: — öt cm vastag műanyaghab lemezbe csipesszel beszúrva helyeztük el a magokat. A hab felületét 1 — 2 mm vastagon tőzegtalajjal szórtuk be, hogy biztosítsuk a növények kezdeti életéhez szükséges tápanyagokat és nyomelemeket; — ásványi talajba ültettük a magvakat, melynek felületét 1 cm vastag műanyaghab lemezzel takartuk le. A hablemezt vasráccsal rögzítettük, hogy a csírák ne emeljék fel. Mindkét beépítésnél 100—100 db magot ültettünk el a következő növényféleségekből: angolperje, francia perje, magyar rozsnok, lucerna, vöröshere, őszi búza, szójabab és uborka. A kísérletet ugyancsak üvegházban végeztük, optimális körülmények között. Az ültetés időpontja 1968. XI 19. A kísérlet eredményét az I. táblázatban foglaltuk össze. A táblázat adatait értékelve a következőket állapíthatjuk meg: a) a hablemezbe ültetett magvak (2. ábra) csírázási százaléka minden növény esetében sokkal magasabb, mint a hablemez alá ültetetteké (3. ábra). Noha az eredmény kedvezőbb voltát a hablemezbe ültetett változat javára elfogadjuk, úgy ítéljük, hogy a két változat a valóságban számszerűleg közelebb áll 1. ábra. Réti komócsin és csomós ebír magok a hab felett