Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

268 Hernády Alajos (ütőhatás). Ebből következik, hogy a Proctor-tömörség az esetek legnagyobb részében csak közelítő adatot szolgáltat és azt is meglehetős késéssel. Olyan tömörségvizsgálati módszerre, esetleg módszerekre lenne szükség, amely a beépítésnél alkalmazottal azonos módon tömörít, és a mérés eredménye olyan tájékoztatást ad, ami meggyőző és gyors. Ez utóbbi azért elengedhetetlen, mert kedvezőtlen mérési eredmény esetén még lehetővé válik az operatív beavatkozás. Döntő szempont végül, hogy a mérési módszer lehetőleg minden talajfajtánál egyaránt alkalmazható legyen. A kapott mérési eredményeknek feltétlen olyanoknak kell tenniök, hogy belőlük közvetlen, vagy közvetett módon meghatározható legyen a nyírószilárdság, az összenyomhatóság, és a vízáteresztő képesség. Ehhez azonban elengedhetetlen a tömöríthetőségi görbe ismerete. Azok a módszerek tehát, amelyek csak a víztartalmat és a térfogatsúlyt határozzák meg, erre a célra nem felelnek meg. Ez az oka annak például, hogy az izotópos módszer önmagában nem alkalmas tömörségvizsgálatra. Alkalmas viszont arra, hogy a tömörség egyenletességét, szórását gyorsan és elég megbízhatóan kimutassák vele. Része lehet így egy olyan kombinált módszernek, amelyik pontszerűen vizsgálja a tömörséget és utána ellenőrzi annak egyenletességét. A kombinált módszer szükségessége mellett szól még az a körülmény is, hogy az egyszerű pontszerű vizsgálatok eredményei a talajok inhomogenitása miatt, az ismert statisztikai módszerekkel nem általánosíthatók. Általánosíthatók viszont akkor, ha a pontszerű mérések mellett valamilyen gyors módszerrel (például izotóppal) mérik a szórást. Az építés során végzett izotópos mérések ahhoz szolgáltattak adatot, hogy az anyaggödörben levő természetes állapot a beépített állapottal, valamint, a régi töltés a föléje épített újjal összehasonlítható legyen. A 8. ábra és a 9. ábra a töltés különböző szelvényeiben mutat mérési eredményeket. A kilenc évre tervezett munkából a kezdés előrehozása (1966 helyett 1965-ben indult a munka) és a fokozott ütemű építési tempó következtében, 1968 végére a teljes erősítési munka háromötöd része elkészült, és ezzel jelentősen megváltozott a Margittasziget védettsége egy esetleges árvízzel szemben. IRODALOM 1. Jhrig Dénes: A dunai árvízvédelmi gátak megerősítésének kérdései. (Vízügyi Közlemények 1966. évi külön kiadása.) 2. Starosolszky Ödön : Vegves anvagú töltések szivárgási problémája. (Tanulmánv. Országos Vízépítőipari Napok 1968. okt. 2—9, Pécs.) " 3. Duna balparti, margittaszigeti töltéserősítés Baja—déli országhatár között. (Beruházási Program. Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság 1966.)