Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

2. füzet - Stauder, Hans: A Német Szövetségi Vízépítési Intézet újabb eredményei

Hozzászólás 255 védőképesség elérését tűzték ki célul, ennek megvalósítására nem került sor. Maga a védőképesség, mint műszaki fogalom is meghatározatlannak számított. Fentiek eredményeképpen az esetek nagyrészében különféle uniformizált szelvényeket építettek és ezek semmiképpen nem biztosíthattak és nem is biztosítottak egy-egy hosszabb vonalszakasz mentén egyenlő biztonságot. A gazdasági megfontolások elvetése mellett szól látszólag az a körülmény, hogy Magyarországon a lakott területek több, mint fele árterületre esik. Ez a tény első hallásra talán némi jogalapot biztosítana a tudományos igényű műszaki és gazdasági vizsgálatok mellőzésére az ármentesítésnél. A reális tény azonban az, hogy az árterületeken levő népgazdasági értékek védelme nem a tudományos igényű vizsgálatok mellőzését, hanem azok magas színvonalon való alkalmazását teszik szükségessé. A feladat szabatos megoldása mind műszaki, mind pedig gazdasági szempontból igen bonyolultnak számít. Tisztázni kell először a védőképesség megítélésének műszaki lehetőségeit, vizsgálni kell az ármentesítéssel kapcsolatos létesítési költségek, valamint a kármegelőzési eredmények nagyságát és utána kerülhet sor egy olyan optimális fejlesztési előírásra, amely figyelembe veszi mind a műszaki szükségesség adta feltételeket, mind pedig az ország adott gazdasági lehetőségein belül biztosítható, sorrendileg meghatározott fejlesztési lehetőségeket. Véleményem szerint fentiek tudományos igényű megoldásához ma a szükséges feltételek biztosítva vannak. Bizonyíték erre az, hogy számos külföldi ország már komolyan foglalkozik ezzel a témával. A hazai szakirodalom eddig nélkülözte az ilyen jellegű publikációkat. Dr. Bogárdi István és Máté Zoltán tanulmányával ezt a hézagot igyekezett pótolni. Tudományos igényű és szellemes megoldású javaslatot ismertettek a védőképesség vizsgálatára és a fejlesztés gazdaságosságának eldöntésére. Az általuk javasolt eljárás alkalmazásával kapcsolatosan azonban két kiindulási kérdést kell egy kicsit részletesebben vizsgálni. A szerzők egy árvédelmi gátszakasz védőképességét abból a kiindulásból határozták meg, hogy a szelvényenkénti védőképességet statisztikai sokaságnak tekintik és az ebből vett minták alapján a valószínűségszámítás módszerével jellemzik az adott rendszer vagy gátszakasz védőképességét. Ez a vizsgálati módszer a védőképesség általános fejlesztési irányelvei kidolgozásának alapjául — véleményem szerint — jó és használható, de semmiképpen nem eredményezheti egy gátszakasz adott árvízvédekezésére vonatkozó védőképességnek megítélését. Ennak oka az, hogy ilyen szempontból egy árvédelmi gát egyes szelvényei védőképességének statisztikai sokaságként való felfogása és annak a valószínűségszámítás módszerével történő vizsgálata helytelen, mivel az egyes szelvények védőképessége egy olyan halmazt jelent, amelyre nem a statisztikus átlag, hanem a halmaz egy adott tagja (a leggyengébb pont) jellemző. Feltétlen különbséget kell tehát tehát tenni az általános fejlesztés szempontjából érvényes és egy gátszakasz adott időszakra vonatkozó tényleges védőképessége között. Az előbbi megítélésére a szerzők tanulmányában ismertetett eljárás megfelelőnek látszik, az utóbbinál azonban csak egy olyan eljárás jöhet számításba, amelyik folyamatos méréssel vizsgál minden szelvényt és az eredményből kiválasztható a meghatározó érték. Ma ilyen módszer sajnos nincs, de nem elképzelhetetlen ennek rövid idő alatt történő kidolgozása, abban az esetben, ha ezen a téren intenzív kutató és fejlesztő munka indul. A másik kiindulási probléma a gazdaságossági vizsgálat alapadatainak megbízhatóságában van. A mai gazdasági konstrukció mellett ugyanis egyedül az