Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

2. füzet - Sárváry István: Víznyomjelzési kísérletek karsztos kőzetekben

Víznyomjelzési kísérletek 219 A bánya szempontjából elsőrendű kérdés a vízbetörések utánpótlódásának kérdése, hiszen — a biztonságon túlmenően — egy vízbetörés sikeres elzárása rendkívül komoly anyagi erőket szabadít fel. Az elzárásra irányuló műveletek tervezéséhez viszont feltétlenül szükség van a karsztvíz áramlási iránijára, sebességére a vízbetörések környezetében. A vízmozgás törvényszerűségeinek vizsgálatára a bánya a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézettel együttműködve többlépcsős nyomjelzéses kísérletsorozatot tervezett. A korábban Dorogon és Tatabányán végrehajtott, nagy terület vizsgálatára tervezett, regionális víznyomjelzések sikertelensége ugyanis azt mutatta, hogy a túlhígulást és a vizsgálat időbeli elhúzódása miatt nagyobb távolságra nem lehet a módszer alkalmazni [4,5]. Kisebb távolságokon végrehajtott, lokális vízfestésekből kell tehát kiindulni, ha az áramlás összképére akarunk következtetni. Az első kísérletet 1967 őszén hajtották végre. A nyomjelző anyagok közül a fluoreszceinre esett a választás. A fluoreszcein a speleológiai gyakorlatban jól bevált vízjelző festék [1], azonban kevés adat található arra, hogy mennyire használható nyomásalatti dolomitkarsztban áramló vizek vizsgálatára. Itt ugyanis a nyílt karsztnál előforduló viszonylag nagy sebességekhez képest igen lassú az áramlás. Ugyanakkor számos publikáció utal arra, hogy a fluoreszcein különböző hatásokra hosszabb-rövidebb idő alatt elszíntelenedik [3, 4]. A kimutatás egyszerűsége és az észlelés lehetősége a mintavétel leállítása 1. A nyomjelzés és eredményei Vízbetörés- csoport (közeli mintavétel') 1. ábra. A dorogi nyomjelzés környezetének térképvázlata Fig. 1. Esquisse de la carte aux alentours de Dorog Bild 1. Lageplan des Tracerversuches 5»