Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

2. füzet - Gálfi János-Korim Kálmán-Liebe Pál: Keserűvízkutatás geoelektromos talajellenállás-mérési módszerekkel

Keserűvízkutatás 211 véve, ahol az adatok szórása miatt törvényszerűséget nem lehet megállapítani — kb. 0,20. 2. A vízellenállás-vízkoncentráció kapcsolat pontos vizsgálatára nincs egyidejű vegyelemzési és konduktométerezési adatunk. A mérésekből azonban gyakorlati pontosságú tapasztalati összefüggést állíthatunk fel a vízellenállás és a fajsúly között, mely utóbbi a keserüvizek minőségmeghatározásának gyakorlatban használatos mennyisége (3. ábra a). b) Telep-lehatárolás és az ellenállásminimumok értékelése A mérések gyakorlati célja a telepek elhatárolása és az új feltárások szempontjából kedvező helyek felkutatása volt. A 3. ábra diagramjából látható, hogy az 1 Sm1 vezetőképességű, tehát 1 £2m ellenállású, még kedvező koncentrációjú vízhez kb. 0,2 Sm

_

1 talajvezetőképesség, vagyis 5üm talajellenállás tartozik, mint szélső érték, tehát kb. ez az izoohm felület határolja a keserűvizes területeket. A hibaszámítás alapján a porozitás százalékos változása egyszeres, a vázellenállás változása félszeres százalékos hibát okoz a vázellenállás számításában. A földtani viszonyok alapján e változások mértéke azonban nem haladja meg a gyakorlatilag megengedhető 10%-os hibahatárt. Amennyiben a porozitás a terület egyes részein ennél nagyobb mértékben növekedne, ott határ-talajellenállásnak alacsonyabb értéket kell tekinteni. így — bár a tiszajenői telep porozitása csak látszólagosan nagyobb a többi telepénél (agyagosság!) — a határt itt ajánlatosabb 3 Qm-ben kijelölni. Mivel a porozitás változása vertikálisan valószínűbb, a határmegállapítás csak addig a mélységig mérvadó, ameddig a kutak kontroll lehetőséget biztosítanak. E mélység alatt a mérések pontos értékelését csak mélyfúrás szolgáltatta földtani és karottázsadatok segítségével végezhetnénk el. Ezért a 20 m és az ennél nagyobb AB elektródatávolságokhoz tartozó izoohm térképeink csak tájékoztató jellegűek. A térképeken látható ellenállásminimumok nagy valószínűséggel egybeesnek a relatív koncentráció-maximumokkal. A vízellenállás kvantitatív értékelése azonban csak közeli ponton számított porozitás és vázellenállás adatokból lehetséges. A feltárás szempontjából jobb eredmény valószínű a nagykiterjedésű ellenállásminimumokban, mert ellenkező esetben a közeli hígabb vizek is bekapcsolódhatnak a kiképzendő kút termelésébe. Kinverhetőség szempontjából fontos, hogy nagykoncentrációjú vizek az esetleg kis áteresztőképesség miatt a rétegekben áramlani nem képesek, vagy az agyagszemcsékhez adszorpciósan kötött állapotban lehetnek jelen. A megszerkesztett izoohm térképek közül csak az AB = 10 m elektródatávolsághoz tartozókat közöljük, mint legjellemzőbbeket (4.,ő. és 6. ábra). Látható, hogy mindhárom telepen az ellenállás eloszlása differenciált. Az ellenállásminimumok a vizsgált területeken lehatárolódnak, de a környezetben észlelt relatíve alacsony ellenállások további kutatási lehetőségeket adnak, elsősorban az igmándi és tiszajenői telepeken. * A megvizsgált hazai keserű- ill. glaubersósvízű telepek sok tekintetben közösjellegeket mutatnak, ami kedvezően befolyásolta az egységes kutatási módszer kifejlesztését és alkalmazását. A vizsgálatok eredményeit a következőkben foglalhatjuk össze.