Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
2. füzet - Ress Sándor: A mezőgazdasági vízügyi egységek üzemi kapcsolatainak és gazdasági hatékonyságának vizsgálata
164 Ress Sándor A megvizsgált gazdasági mutatók önmagukban nem elegendőek a hatékonyság ok—-okozati összefüggéseinek megítéléséhez, ezért a továbbiakban a hatékonyságot befolyásoló objektív tényezőket vizsgáljuk meg. Mint minden gazdálkodási tevékenységnek, a vízügyi egységekének is a jelentkező igények (szükségletek) kielégítése a célja. Míg a többi népgazdasági ághoz tartozó üzemeknél ez az igény — nagyságát és eloszlását tekintve — többé-kevésbé előre tervezhető, addig a mezőgazdasági vízügyi egységek esetében az igények felmerülését és nagyságát a természeti tényezők és jelenségek határozzák meg. így a főüzemkörök eredményes tevékenysége nagymértékben függ a hidrológiai valószínűségektől, aminek következtében a gazdasági mutatóik, kapacitáskihasználásuk évről évre tág határok közt változik. Mivel a piacon jelentkezett igényeket a természeti tényezők határozzák meg, nagy a segédüzemek tevékenységének a jelentősége. Ugyanis ezek a piac ingadozásaival ellentétben igen rugalmasak, amiért mód és lehetőség van arra, hogy a természeti jelenségek következtében kihasználatlan tőke- és munkaerő-kapacitást ezekben az ágazatokban foglalkoztassák. Üzemtani szempontból relatíve gazdaságosnak tekinthető ez az átcsoportosítási forma, mivel a főüzemkörök (kivéve az üzemi vízrendezést) negatív jövedelmi viszonyait — ha nem is sokkal — kedvezőbbé teszik, annak ellenére, hogy a melléküzemkörök munkatermelékenységi mutatói alacsonyak és hatékonyságuk (kivéve az építőipari üzemet) sem a legkedvezőbb. Épp ezért csak helyeselhető a társulat vezetőségének az az elképzelése, hogy a melléküzemkörök tevékenységének körét a jövőben bizonyos mértékig szélesítik. Az érvényben levő ár- és állami támogatás rendszere nem ösztönöz a termelési költségek csökkentésére. Ugyanis a különböző áruszolgáltatások díjai nem fedezik a termelési költségeket, és a felmerülő különbözetet költségmegtérítésként megkapja a társulat. Ebből azután az következik, hogy a munka intenzitási foka csekély, a munkaerővel való takarékos gazdálkodás — az üzleti automatizmus hiányában — nem valósul meg kellő mértékben. A hatékonyság mutatóit befolyásolja még a jelenleg érvényes energiaszolgáltatás díjszabás-rendszere is. Az előre lekötött mennyiséget az energia-felhasználástói függetlenül ki kell fizetni, így a felhasznált és lekötött energia különbsége, mint veszteség jelenik meg. Végül befolyásolja az üzemi hatékonyságot a piaci igények összetétele, mégpedig az öntözőfürt vetésszerkezetén belül a vízigényes és kevésbé vízigényes növények arányán keresztül. A hatékonysági mutatók kedvezőbbé tételének útjait a következőkben látjuk: a) A szolgáltatási díjak helyes megállapítása. Ugyanis nem tartalmaznak olyan fontos elemeket, mint az eszközlekötés és a vállalható kockázat. Felülvizsgálásra szorul ezenkívül az ármegállapításának alapjául szolgáló termelési költség is, mivel azt a magas árszintű ipari termékekhez viszonyítva alacsonyan állapították meg. Viszont újabb jövedelmi elemek beépítése nem jár feltétlenül az árak emelésével — mint ahogy jónéhányan gondolják —, már csak azért sem, mert a termelési ráfordítások értékarányos árrendszeren alapuló értékelése valószínűleg jóval kisebb termelési költséget ad, mint amilyen a jelenlegi árrendszerben egyáltalán elérhető.
