Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)
1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
Víz menti tájgondozás 127 5. ábra. Az állatok számára kijelölt ivóhely Az ábra jelkulcsa — a kiépítési állapotra és az eróziós viszonyokra vonatkozóan — a fentebbi ismertetésben szerepel. A parti növényzet jelkulcsát azonban — technikai okok miatt — színesről feketére kellett átdolgoznunk, ezért azt az ábrán is közöljük. A vízfolyásszakasz két részre bontható. A felső rész szabályozatlan, de nem is szorul műszaki beavatkozásra. Nagyobb részét tökéletesen funkcionáló több szintű védőnövényzet (magas kőris, hegyi juhar, platánlevelű juhar, hegyi szil, nagy levelű hárs, mézgás éger, csörögefűz stb.) (4. ábra) képezi. Gondozás híján — még a szakadó parton is — jó védelmet nyújt. A fennmaradó rész is könnyen alakítható át hatásosan védő, többszintű növényszegéllyé. E szakaszon gyakori károkat okozott a legeltetés, a partélt az állatok teljesen letaposták, mely a víz legjobb támadási felülete. Ma már elérték, hogy a vízfolyás mentén villanypásztorral legeltetnek, s csak kijelölt helyen engedik meg az itatást ( 5. ábra ). Az alsó rész műszaki eszközökkel szabályozott meder. Nem végeztek idejébe» biológiai partbiztosítást, ezért sok helyen legeltetés és egyéb lefolyási akadályok mögött kimosások, alámosások alakultak ki. A bal parton a természetesen kifejlődött pántlikafű-sáv már kezdi átvenni védő szerepét. Az árvízi szelvénybe telepített nyárfasor ebben a formában — lábazati védelem nélkül és tiszta állományban — nem kielégítő (6. ábra). A jobb part teljesen védtelen. A partállapot-felvétel jelentőségét külön nem kell méltatni. Mielőbb meg kell kezdeni egy hazai, kiválasztott vízgyűjtőterületen a partállapot-felvételt kísérleti jelleggel. Majd ennek javaslatai alapján — ugyanezen vízgyűjtőn — a biológiai partvédelem módszereit, hazai anyagait kipróbálni. Ezen „táj gondozási vagy mérnökbiológiai kísérleti területen" kapott tapasztalatok alapjai lehetnek a bevált módszerek fokozatos elterjesztésének.