Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Víz menti tájgondozás 125 Áttekintő térkép A terepen felvett 1:25 000 térkép és jegyzőkönyv alapján áttekintő, 1:100 000 méretarányú térkép készül, amely természetesen kevesebb adatot tartalmaz (az előbbiekben már utaltunk erre). Az áttekintő térképekhez is tartozik szöveges rész, amely a íontosabb, a méretarány miatt elsikkadt részleteket tartalmazza. Legfontosabb azonban az, hogy javaslatokat ad a veszélyeztetett partszakaszok biológiai partvédelmére. A biológiai partvédelem a gyakorlatban A parti növényzet tartományán a partrézsű lába és felső éle közötti részt értjük. A növényzet legnagyobb része a nyári középvíz felett alakul ki, és a felszíni- és talajvíz átmeneti tartományok sajátos termőhelyi viszonyaihoz alkalmazkodik. A parti növényzet növénytársulástani értelemben nem növénytársulásokat alkot, bár igen szoros kapcsolat mutatható ki köztük. A partállapotfelvétel tapasztalatai és javaslatai alapján végrehajtandó mérnökbiológiai munkák két csoportra oszthatók. 1. Meglévő parti növényzet kezelése A meglévő természetes parti növényzet vagy annak maradványai önmagában még nem mindig ad a célnak megfelelő védelmet. A biológiai partvédelem céljainak érdekében különböző telepítési és módosítási beavatkozások szükségesek: — a fafaj-összetétel szabályozása — növénytársulástani keretek között — a partvédelem számára hasznos (sarjadzóképes) fafajok javára; — kiegészítő telepítés a partvédő cserjék, a-mélyen gyökerező fák és a gyorsan növő haszonfák arányának szabályozására; — pontos hasznosítási (tér- és időbeli) rend kialakítása, különösen a sarjadzó fafajoknál; — a parti növényzet hézagainak megszüntetése mérnökbiológiai eszközökkel vagy alkalmas fa-, cserje- ill. nádfajokkal való kiegészítése; — a középvízi tartományban — a las növényzet vízfelőli oldalán, ill. a fa nélküli árvízi szelvényekben is — nádas-pántlikafű-szegély kialakítása; — nem kívánatos növényegyedek (kidőlésre hajlamos, lefolyásgátló vagy egyéb műszaki és biológiai okokból kedvezőtlen példányok) eltávolítása. Nehéz kérdés a teljes lefolyási szelvény betelepíthetőségének eldöntése. A német irodalom szerint a gyakorta árvízjárta vízfolyások (kisvízfolyások) erősen meanderező szakaszainál kell csak a partélt a növényzettől szabadon hagyni. Náluk egyébként ez jelentéktelen kérdés, mert a vízfolyások zömét árvíz szempontjából szabályozták (árvízvisszatartó tározókkal), így a növényzetet mindenhol egészen a középvízig engedik. 2. Mérnökbiológia A mérnökbiológia a partállapotfelvételt kétféleképpen hasznosítja. Ki tudja jelölni azokat a veszélyes pontokat, illetve szakaszokat, melyeknek védelmét mérnökbiológiai eszközökkel kell, vagy célszerű megoldani. Másrészt pedig a felvételből a termőhelyi, növénytársulástani viszonyok könnyen leolvashatók, melynek alapján lehet és kell megtervezni a telepíteni kívánt növényfajokat, azok összetételét, ápolását stb. A növénynek mint élő építőanyagnak a használata annál eredményesebb, minél jobban sikerült a növény igényeinek megfelelő körülményeket biztosítani, amellett, hogy a tőle kívánt feladatnak is a legjobban megfelel. *** A 3. ábrán mintaként bemutatjuk a NDK-beli lim patak egy szakaszának partállapot-térképét. Azért választottul*: ezt a szakaszt, mert néhány — az 1967. szeptemberében Erfurtban rendezett „Vízmenti tájgondozás" c. szimpózium keretében rendezett tanulmányi kirándulás során készített — fényképfelvétellel szemléltetni tudom a térképen jellel feltüntetett növényformákat.