Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

122 Hazslinszky Tamás Az alábbiakban néhány pontban összefoglaljuk a hátrányokat: — nagyon erős igénybevételt a növényi védelem nem mindig bír el (általában azonban — optimális telepítést feltételezve — ellenálló képességét alábecsülik); — kis esésű vízfolyásoknál a növényzet lombhullatása hátrányos lehet a víz minőségére; — kedvezőtlen esetekben a partvédő növénysáv fagyzugok kialakítását segítheti elő; — a partvédő növénysávval határos mezőgazdasági területek beárnyékolása keskeny sávban terméscsökkenést okozhat; — kis vízfolyásoknál a természetes parti növényzet árvízi lefolyási akadály lehet; — a magában álló fák, ill. cserjék és általában minden egyenlőtlenség a parti növényzetben kimosások forrása lehet. A két utóbbi azonban csak a védőnövényzet helytelen kialakításának következménye. 1. Partállapotfelvétel Ahhoz, hogy a biológiai partvédelem, illetve a vízmenti tájgondozás munkáját eredményesen és tervszerűen lehessen végezni, ismerni kell a vízfolyás, illetve a vízgyűjtőterület vízhálózatának állapotát. a) A partállapotfelvétel módszere A partállapotfelvétel módszerét a hallei Tájkutatási és Természetvédelmi Intézet munkatársai dolgozták ki. A módszer célja, hogy lehetőleg egyszeri terepbejárással minél több adatot lehessen rögzíteni. A felvétel 1:25 000 méretarányú térképre készül, melyet táblázatos és szöveges felvételi jegyzőkönyv egészít ki, melybe a térképes ábrázolásból kimaradt adatok és részletek kerülnek. A felvételi adatok négy csoportra oszthatók: 1. Partmorfológia A partmorfológiai felvétel adatait jellemző szelvényenként veszik fel. Az adatok я jegyzőkönyv táblázatos részébe kerülnek. A táblázat fejlécében szereplő jellemzőket és magyarázatukat az alábbiakban adjuk meg. Szélesség Mélység KÖV KÖV-KNV Rézsű Fenéküledék Partszerkezet Erózióhajlam = a középvízre vonatkoztatott mederszélesség. = a környező terep és a fenék közötti távolság. = a közepes vízállás átlagos mélysége. = a közepes víz és a közepes nagyvíz közötti különbség. = hajlása négy fokozatban: a) < 4°; b) 4-30°; c) 30-60°; d) > 60°. = A) nagy kő (átmérő >200 mm) és kő (20 — 200 mm); B) kavics (2 —20 mm); C) durvahomok (0,2 — 2 mm); D) finom homok — iszap (< 0,2 mm); E) agyagos (megközelítőleg azonos szemcseösszetétel). = a partanyag jellemzése az előző pont csoportosítása szerint. Rétegezett talajoknál pl. D/B: kavicsos hordalék felett finom homokosiszapos réti agyag. = a partanyag erodálliatóságának foka e^ erős, e

2: mérsékelt, e

3: gyenge. Megítélésénél figyelembe kell venni a szemcseösszetételt, az iszap-frakció arányát, a felszín szerkezeti és anyagviszonyait, az átlagos hidrológiai igénybevételt (különösen az árvizek időbeli eloszlását), a rétegviszonyokat.