Vízügyi Közlemények, 1969 (51. évfolyam)

1. füzet - Rádai Ödön: A légifénykép-értelmezés szerepe a karsztvíz-kutatásban

98 Rádai Ödön 1. A légifénykép-értelmezés fokozatai A légifelvételek — a fényképezési magasság, illetve a fényképezőgép objektívjének, a felvételi anyagoknak megfelelő felbontásban — gyakorlatilag végtelen mennyiségű pontot tartalmaznak. így szembe-állíthatók a térképekkel, melyek korlátozott mennyiségű pont (adat) alapján általánosítva és elvont módon ábrázolnak adott nagyságú területet. A térkép tehát leszűkített adat-mennyiséget tartalmaz, mert ez az adat-egviittes meghatározott szempontok szerinti mérések eredménye. A topográfiai térképek készítői természetesen nem rendelkeznek mélyreható földtani-, vízföldtani-, hidrológiai- vagy geomorfológiai ismeretekkel. Az alkalmazott felvételi technika egyébként nem is teszi lehetővé a domborzati formaelemek, a földtani szerkezet vagy a hidrológiai sajátságok rögzítését, ábrázolását. Még a sztereofotogrannnetriai módszerrel készült térképtől sem várhatunk ilyen információkat, bár ezek — méretarányuk és technikájuk folytán — sok célra alkalmasabbak. A földtani-, vízföldtani térképek még ma is „hagyományos" módszerrel készülnek, tehát szintén csak erősen leszűkített, általánosított anyagot tartalmaznak. A topográfiai-, vagy a tematikai (pl. földtani stb.) térképek anyagán túl a légi felvételek a következőket nyújtják: 1. alkalmasak légifénykép-ofoasásra, 2. lehetővé teszik а segítségükkel történő mérést és elemzést, 3. minőségi (kvalitatív) tekintetben teljesen új vagy fontos kiegészítő adatokat szolgáltatnak a légifémjkép-értelmezés (idegen elnevezéssel légifotó-interpretáció) révén. Lássuk példákkal illusztrálva, mit jelentenek az egyes fenti pontok (tulajdonképpen fokozatok). Az olvasás során olyan adatokat szerezhetünk, melyek — némi gyakorlat után — egyszerűen megállapíthatók a fényképekről. Ilyenek: megművelt és műveletlen területek határa, erdők kiterjedése, növényzettel való borítottság, utak, ösvények, nagyobb föltárások helye, belvízzel való borítottság mértéke stb. A mérés mennyiségi adatokat is ad. Planimeterrel mérhetjük az erdők területét, megmérhetjük a fajlagos vízfolyás-sűrűséget, az időszakos vízfolyások-, általában az eróziós pályák területegységre eső hosszát, a belvíz-borítottság mértékét ; az elemzés során pedig megállapíthatjuk, milyen fafajtákból áll az erdő, milyen mértékű a talajerózió stb. Az értelmezés még egy fokkal magasabbrendű adatszerzési mód, mely természetesen feltételezi az olvasás és a mérés-, valamint elemzés eredményeire való támaszkodást. Lényegét tekintve beszélhetünk a) közvetlen- és b) közvetett légifénykép-értelmezésről. A közvetlen értelmezés során a fényképeken felismerhető jelekből, azok összefüggéseiből, kombinációjából szerzünk adatokat. Kellő szakismeret-anyag ésgyakorlat teszi lehetővé, hogy olyan vonatkozásokat tárjunk fel így a képen, melyek egyébként — bár látszanak — a nem szakember számára mégsem jelentenek információ-forrást. A közvetett-, indirekt- vagy magasabb-fokú értelmezés során viszont valamennyi