Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
1. füzet - Szigyártó Zoltán: Felülről vezérelt öntözőcsatorna-fürtök üzemviteli szabályzata
44 Szigyártó Zoltán Mindaz most már, ami ezeken a folyamatábrákon megtalálható — úgy véljük — minden e téren járatos szakember előtt oly mértékben magától értetődő kellene, hogy legyen, hogy azokkal itt még külön talán nem is kellene foglalkozni. Hogy aztán ennek ellenére néhány szempontra itt mégis kitérünk, annak csupán egyetlen oka van. Nevezetesen az, hogy e tennivalók —- akármennyire is magától értetődőek —, éppen azok. amelyek tapasztalatunk szerint mindig elmaradnak. Ezek azok, amelyeknél az érdekeltek igen sokszor „takarékoskodni" kívánnak, s e munkák elhanyagolása vezet oda, hogy megépített öntözőcsatorna-rendszereink állapota az esetek nagy részében folyamatosan romlik. Semmi sem bizonyítja jobban a munkák háttérbe szorulását, mint például az, hogy — tudomásunk szerint — még a hivatalos főhatósági rendelkezések sem intézkednek afelől, hogy az igazgatóságok időt és létszámot biztosítsanak a nyilvánvalóan szükséges és helyesen csak tavasszal elvégezhető felvonulási munkákra. Az öntözőfürtök részére szükséges létszámot ugyanis csak az öntözési idény kezdetére, vagyis április 15-re kell az igazgatóságoknak kiállítani. Tehát akkorra, amikor a csatornák feltöltését tulajdonképpen már el kellene kezdeni. Ebből következik aztán az, hogy a felvonulás, mint a tervszerű karbantartás egy része a gyakorlatban tulajdonképpen mindig el is marad. — Pontosabban csak igen nagy jóakarattal lehet felvonulásnak nevezni azt a kapkodást, ami értesülésünk szerint egy-egy száraz tavaszon április 15. és a csatornarendszer feltöltése közötti időszakban lezajlik. Általában azonban sajnos hasonló a helyzet az üzemidő alatt esedékes karbantartási munkáknál, a levonulásnál és az üzemidőn kívüli karbantartási munkáknál is. Következik ez egyrészt abból, hogy a személyzet részére sok esetben nincs előírva, hogy ezen idő alatt milyen munkát köteles elvégezni ; másrészt pedig abból, hogy ráadásul a felettes szervek (hol ilyen, hol olyan feladatoktól szorítva), hol ide, hol oda visznek el a fürt személyzetéből több-kevesebb főt, s irányítanak a fürtön kívül folyó egyéb munkákra. A gyakorlatban tehát általában a karbantartás minden folyamatánál találhatók inkább nagyobb, mint kisebb hiányosságok. Ezek egy részének a megszüntetésére, mint láttuk, országos intézkedésre lenne szükség. Másik részének a kiküszöbölésére viszont olyan megoldás látszik a legcélravezetőbbnek, amelyet például a Keleti Főcsatorna K. IV. és К. V. fürtjének területén, 1966 folyamán vezettek be, s amelynek lényege az, hogy a fürtök személyzete hol az öntöző-, hol a belvízrendszer üzemének irányításával, illetve karbantartásával foglalkozva a saját fürtjének területén lényegében egész évben hasznos elfoglaltságot talál. í. A szolgálati rend A szolgálati rend, mint arról már korábban szó volt, azon előírások és utasítások összessége, amely a személyzet különböző beosztású tagjai részére különkülön és egyértelműen meghatározza az üzem során előálló bármely lehetséges esetben szükséges tennivalókat. összeállításakor tehát a vízszolgáltatási rend és az üzemi folyamatrend szolgál alapul. így aztán az eddigiek során részletesen ismertetett átmeneti jellegű vízszolgáltatási renddel üzemelő, s felülről vezérelt, gravitációs vízkivételekkel ellátott öntözőcsatorna-fürtöknél a különböző beosztású munkavállalók tennivalói így alakulnak :
