Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

1. füzet - Szigyártó Zoltán: Felülről vezérelt öntözőcsatorna-fürtök üzemviteli szabályzata

42 Szigyártó Zoltán és a fürtvezető köteles ezt a körülményt a rajzolóvízmérce szalagján megfelelő módon megjelölni. Ilyen előírások mellett aztán a felvízen elhelyezett rajzolóvízmércék szalagja nem csak arról ad számot, hogy mikor mekkora volt a vízállás, hanem arról is, hogy a zsilipőr rendszeresen leolvasta-e a vízmércéket, betartotta-e a zsilipkezeléssel kapcsolatos szabályokat, s hogy a csatornaőr és a fürtvezető (vagy helyettese) rendszeresen ellenőrizte-e a zsilipőrök munkáját. Végül —• célját tekintve — feltétlenül a vízszinttartással kapcsolatban kell megemlékezni a különböző kézi szabályozású túlfolyók üzemben tartásáról is. Ezek ugyanis, mint ismeretes [2] feltétlenül valamelyik vízszinttartó műtárgy közvetlen környezetébe kell, hogy kerüljenek, hiszen a feladatuk mindig a különböző vízhozamok szállítására kiépített bögék határán az alsó, kisebb vízszállítású csatornaszakasz szükség szerinti tehermentesítése. így aztán az öntözőcsatornában folyó víz mennyiségétől függően üzembe helyezésükre is mindig csak esetlegesen kerül sor, mégpedig — célszerű tervezés esetén — mindenkor a túlfolyó felvizében kialakuló vízállás magasságától függően. A vízadagolás szabályozása Az öntözőcsatorna-rendszerekben a tervszerű vízelosztás lényegében a tervszerű vízadagolással azonos. Ezért az üzemszervezés során célszerű külön is szabályozni azokat az előírásokat, amelyek a vízadagolás módját egyértelműen meghatározzák. Ilyen meggondolásokkal készült el tehát a 4. ábrán bemutatott folyamatábra is, amelyhez kiegészítésként a következőket kell megjegyezni. A közvetlen munkákat, akárcsak a vízszinttartás esetén, itt is a vízőrök és zsilipőrök végzik el, s a vízhozam-változtatás program szerinti elvégzésének [3]az időpontján kívül, a műtárgyak üzemének, továbbá a személyzet munkájának az •ellenőrzésére is ugyanazok a szabályok érvényesek, mint amelyeket a vízszinttartás üzemének a szabályozásával kapcsolatban már összefoglaltunk (3. ábra). Itt azonban kiegészítésként még külön meg kell említeni azt, hogy a palástos "vízadagolók üzemének kétóránkénti ellenőrzésére természetesen semmi körülmények között nincs szükség. így azok kezelését általában a vízőrökre kell bízni. Éppen ezért, ha a helyi adottságok miatt valamely palástos vízadagoló kezelését esetleg mégis célszerűbbnek látszik valamelyik zsilipőr feladatai közé sorolni, akkor annak ellenőrzésére — ennek ellenére — ugyanolyan szabályok maradnak a mértékadók, mintha azt valamelyik vízőr kezelné. Az adagoló művek közül külön figyelmet érdemelnek azok is, amelyek után legalább egy, zsilipőrrel ellátott, kézi szabályozású vízszinttartó műtárgy van. Ennél a vízszinttartónál a kezelés megbízhatósága ugyanis természetes módon nagymértékben függ attól, hogy a szolgálatos vízőr idejében értesül-e a felette levő vízadagoló vízhozamának a megváltozásáról. Ezért kellett aztán itt is előírni a Aizszinttartással kapcsolatban már említett jelentés kötelezettségét. Végül kétségkívül a vízszolgáltatás folyamatához tartozik az öntözőcsatornák szivárgása következtében esetleg keletkező vízkárok felmérése és jelentése is, amely szabályozásra ugyancsak itt, a vízadagolás folyamatábráján belül kerül sor.