Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

1. füzet - Szigyártó Zoltán: Felülről vezérelt öntözőcsatorna-fürtök üzemviteli szabályzata

38 Szigyártó Zoltán a) A vízszolgáltatás folyamatának szabályozása felülről vezérelt ön tözőcsatorn a-fürtben (átmeneti jellegű vízszolgáltatási rend. esetén) 1965 nyarán a Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság támogatásával lehetőségünk nyílt arra. hogy a Keleti Főcsatorna egész rendszerét bejárjuk, s ennek során behatóan tanulmányozhassuk a rendszer minden egyes fürtjének üzemét. Ez a bejárás győzött meg bennünket arról, hogy egy több tíz kilométeres öntözőcsatorna-hálózatból álló öntözőfürt megfelelő szintű irányítása a gyors, korszerű hírközlési lehetőségek biztosítása nélkül gyakorlatilag nem oldható meg. Továbbmenve, meg kell állapítanunk azt is, hogy a hivatali feladatainak az ellátása (a különböző ellenőrzések elvégzése, illetve az általában telefonnal nem rendelkező mezőgazdasági üzemi központokkal való kapcsolat fenntartása) érdekében az egész fürt területén ide-oda mozgó fürtvezető munkájának a maradéktalan elvégzése ugyancsak elképzelhetetlen akkor, ha az nem rendelkezik hivatali motorkerékpárral. Ezek tehát azok a technikai alapfeltételek, amelyek kielégítését egy-egy, műszaki szempontból egyébként helyesen megépített öntözőcsatorna-fiirt üzemének megszervezése előtt — véleményünk szerint — feltétlenül ki kell elégíteni. Ezért tehát a vízszolgáltatás folyamatának a szabályozásánál eleve fel kellett tételeznünk azt, hogy legalább a fürt-főcsatorna mentén olyan telefonvonal fut végig, amely segítségével egyrészt a fürtvezető a rendszervezetővel, másrészt a fürt személyzete egymással szükség szerinti kapcsolatot létesíthet, s hogy emellett még a fürt területén van egy hivatali motorkerékpár is, amely a fürtvezető rendelkezésére áll. A fürt munkájának megszervezésekor azonban nem elég a kapcsolatlétesítések módját célszerűen szabályozni. Ahhoz, hogy a vízszolgáltatási rendben lefektetett alapelveknek megfelelően a fürt üzeme minden szempontból kielégítő legyen, még rögzíteni kell a munkaidő kezdetét és végét, illetve szabályozni kell a használandó nyomtatványokat is. Rátérve az első kérdésre, úgy gondoljuk, hogy minden további módosítás nélkül továbbra is fent lehet tartani azt az általában mindenhol kialakult gyakorlatot, hogy a csatornaőrök — munkájuk jellegéből adódóan a fürt területén lakva — — kötetlen munkaidőben dolgoznak, míg rajtuk kívül, az öntözési idényben a fürt teljes személyzete átlagosan napi tíz órát köteles dolgozni. Ennek megfelelően a fürtvezető és helyettesének munkaideje 7 órától 17 óráig tart, míg a víz- és zsilipőrök (négyórás szabad éjszakai pihenővel) egyszerre két nap munkaidejét dolgozzák le, s így egyfolytában 24 órát tartózkodnak a körletükben. Külön megfontolást igényel ezzel szemben a víz- és zsilipőrök munkaidejének a kezdete, amely — célszerű módon — vagy a fogyasztói vízkivételek általános kora reggeli nyitása, vagy azoknak a késő délutáni zárása utáni időre tehető. Az üzem szempontjából az utóbbi megoldásnak határozottan vannak bizonyos előnyei, hiszen ebben az esetben a fogyasztói vízkivételek ugyanazon napi nyitását és zárását ugyanaz a személy végezné. Ennek a beosztásnak azonban az üzem érdekelt személyzete szempontjából igen kellemetlen következményei lennének. így ugyanis (a szabadnapokat nem számítva) gyakorlatilag egy szabad estéjük sem lenne, mert vagy éppen mennének, vagy pedig éppen jönnének a munkából. Nem szabad ezenkívül szem elől téveszteni másrészről azt sem, hogy a késő reggeli kezdésnek az esti