Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
3. füzet - Csoma János: A Tisza jégjelenségeinek előrejelzése
A Tisza jég jelenségeinek előrejelzése 359 Az elméleti hőösszegek meghatározása után most már azt vizsgáltuk, hogy adott elméleti hőösszeg esetén mi volt a Balatonon a beállásnak, illetve a jég megszűnésének gyakorisága a vizsgált 50 éves időszakon belül. Ennek érdekében először is számoltuk a (7) egyenlet alapján az elméleti hőösszegeket, mind a beállásra, mind a megszűnésre a vizsgált 50 évben. A továbbiakban meghatároztuk, hogy hány százalékban állt be a Balaton, illetve szűnt meg a jég olyan napokon, amikor az elméleti léghőmérséklet összege adott határok között — osztályköznek az elméleti léghőmérsékletek egységét vettük fel — volt. Más szavakkal meghatároztuk, hogy a vizsgált időszakon belül adott elméleti léghőmérsékleti összeg mellett hány esetben következett be a beállás és a megszűnés, vagyis mi volt a jelenségek relatív gyakorisága. A számítások elvégzése után a kapott relatív gyakoriságokat az elméleti hőösszegek nagyságrendjében rendezve azt tapasztaltuk, hogy a legkisebb elméleti hőös szegnél is csak az esetek 50 százalékában következett be a beállás. Ez a gyakoriság természetesen nemcsak az a-tól függ, hanem azoktól a befolyásoló tényezőktől (természettől ) is, melyet az a definíciója során figyelmen kívül hagytunk. A számított gyakoriság tehát arról is képet ad, hogy az a definíciója milyen jól jellemzi a fizikai folyamatot. A továbbiakban a relatív gyakoriságra kapott összefüggést kiegyenlítettük és a beállásra 1 _ p*Ti+a Pb-—2— (9) a jég megszűnésére pedig p m=bW T'-') -1] (10) alakú függvényt kaptunk. A képletben szereplő 1, a, u,b, с konstansokra a következő értékek adódtak: Beállás Megszűnés А а и b '. с 0,17 1 0,18 0,02 4 с) Különböző valószínűséggel várhaló jégjelenségek a vízlépcső kiépítése után Az előzőekben meghatároztuk, hegy adott elméleti hőösszeg esetén a Balatonon milyen relatív gyakorisággal áll be, illetve szűnik meg a jég. A továbbiakban a tiszai tárczctereknél észlelt léghőmérsékleti adatok és a rendelkezésünkre álló összefüggések alapján kívánjuk a jégjelenségek bekövetkezését becsülni abban az esetben, amikor változatlan időjárási viszonyok mellett a víztér az erőműrendszer kiépítése utáni állapotnak felel meg. Az előzőekben láttuk, hegy az a. definíciójánál figyelmen kívül hagyott befolyásolási tényezők hatása miatt a jcgjelenség — beállás — egy adott napon, pontosabban az arra számítható elméleti hőösszeg mellett meghatározott valószínűséggel következhet be. Ha a definíció az összes befolyásoló tényezőt figyelembe vette volna, abban az esetben számitási eljárásunkkal minden évben egy meghatározott napra adódna a beállás, vagyis determinisztikus kapcsolatunk lenne. így viszont a jelenség bekövetkezését csupán az elméleti lcghőmérsékleti összegekhez rendelhető valószínűségekkel tudtuk jellemezni. A jégjelenségek bekövetkezésének becslésénél lényegesen több információhoz
