Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

3. füzet - Csoma János: A Tisza jégjelenségeinek előrejelzése

356 Csorna János sával kapcsolatos utasítás összeállítása, hiszen az előbb említett három ellentétes érdek miatt esetleg előálló helytelen kezelés magát a müvet is veszélyeztetheti. Érthető tehát, hogy folyami duzzasztóművek létesítésénél különleges gonddal vizsgálják a jégjárás várható alakulását. Ismeretes, hogy az osztrák erőművek üzemével kapcsolatosan a megelőző léghőmérséklet és vízhőmérséklet figyelembevételével kísérelték meg a várható jéghelyzet alakulását jellemezni [7]. A tapasztalat azonban azt mutatta, hogy a 2—3 napra visszanyúló megelőző léghőmérsékleti összegek kapcsolata a jégjelenségek alakulásával meglehetősen laza. Hasonló eredményre vezettek a jég mennyiségének, a jég vastagságának alakulására vonatkozó vizsgálatok is [30]. A duzzasztóművek tározótereiben kialakuló jégjelenségek statisztikai előrejelzésére tudomásunk szerint ezideig nem végeztek vizsgálatokat. Ennek oka elsősorban az, hogy nem állnak rendelkezésre megfelelő hosszú időközből a jelenségekre vonatkozó adatok. Még kevésbé állhatnak ezek rendelkezésre a jövőben létesítendő duzzasztóműveknél. Természetesen a tervezett tiszai vízlépcsőkre nem állhatnak rendelkezésünkre olyan észlelési adatok, melyek alapján a különböző jégjelenségek bekövetkezésének várható értékeit közvetlen meghatározhatnánk. A duzzasztóművek megépülte utáni víztér, illetve éghajlati viszonyok ismeretében kell tehát olyan hasonló vízteret keresnünk, amelynél a jégjelenségekre vonatkozó észlelési adatok rendelkezésünkre állnak. Ezeknek az adatoknak alapján határozhatók meg — elsősorban a hőmérsékleti viszonyok függvényében — azok az alapösszefüggések, melyek alkalmazhatók a vízlépcsők duzzasztott terére is. b) A tározótér beállásához és az olvadáshoz szükséges elméleti léghőmérséklet-összegek meghatározása Az előző fejezetben láttuk, hogy duzzasztott terek jégjelenségeire tájékoztató értékeket kaphatunk, ha megvizsgáljuk a jelenlegi jégviszonyokat olyan, a kialakuló duzzasztott térhez hasonló víztérben, ahol a jégjelenségekre vonatkozó észlelési adatok rendelkezésünkre állnak. Természetesen ezek az adatok nem azonos értékűek azzal, amit a mű megépülte utáni állapotban, a mű által érintett folyószakaszon észlelhetnénk, mivel más éghajlati, időjárási feltételek mellett születtek. Mind a II. Tiszai Vízlépcső, mind a csongrádi vízlépcső a duzzasztott tér kiterjedését, mélységét, sebességviszonyait tekintve leginkább állóvízhez hasonlítható. Ilyen feltételek mellett a jég képződésének, a jégviszonyok alakulásának is hasonlóan kell lejátszódni a két duzzasztott térben, mint ahogy az tavaknál jelentkezik. Az elmondottak alapján a kérdés tehát így fogalmazható meg: hogyan fog alakulni a tiszai vízlépcsők duzzasztott terében a jégjárás és miképpen határozhatók meg a jégjárást jellemző számértékek, feltételezve, hogy a jégképződést befolyásoló hidrológiai feltételek közel azonosak lesznek más víztér ismert hidrológiai viszonyaival, csupán az éghajlati, időjárási viszonyok különböznek majd ezeknél. A tiszai vízlépcsők duzzasztott terei — mint említettük — hidrológiai vonatkozásban hasonlítanak a tavakhoz, így például a Balatonhoz is. Tehát ha a Balaton jégviszonyait jellemző számértéket mint hasonló víztér adatait az éghajlati, léghőmérsékleti viszonyokat figyelembe vevő valamilyen paraméter segítségéve] a tározóterekre át lehet vinni, úgy a feladat megoldott. Ebben az esetben ugyanis