Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Vincze О.: Épül Európa legnagyobb szennyvíztisztító telepe 287 forog közkézen, és a terv megvalósítása 3 milliárd márkába kerülne. További nagy berendezéseket terveznek Köln, Leverkusen, Düsseldorf, Krefeld, Uerdingen, Oberhausen-Mülheiin részére, amelyek egy része egyébként már építés stádiumában van. Európa legnagyobb tisztítóművének építéséhez igen sok jelentős, már 1955-ben megkezdett és még ma is folyó kísérletet folytattak le, amelyeket az Emscher vizének erős ipari szennyezettsége indokolt. A berendezés három fő részből áll, amelyeknek részei: az előderítő, a biológiai fokozat és az iszapkezelő. A három részt különböző fázisokban kívánják megépíteni úgy, hogy az előtisztítót már a biológiai tisztítás elkészítése előtt üzembe helyezik. Ma még az Emscher-vízrendszer szennyvizének csaknem 100 százalékát mechanikai eljárással tisztítják. Csupán a folyó tisztítóberendezése napi 1000 tonna leválasztható anyagot szállít. A növekvő koksztermelés és az ezzel összefüggő fenoltartalom ismét az első világháború utáni mértékben jelentkezhet, felmerül tehát újabb derítők építésének szükségessége, amelyekben a káros fenol visszatartható lesz. Az Emscher Szövetkezet most fenoltalanító berendezések építésével lépett a munka második szakaszába. A kokszolók szennyvizének mintegy kétharmadát már most is tisztítják. Ennek révén évi 7200 tonna fenolt vonnak ki a vízből. A „Duisburg Kis-Emscher" teljes biológiai tisztítóberendezésének üzembe helyezése 1965-ben, amióta már másodpercenként 1,1 — 3,3 m

3/s szennyvizet tisztítanak meg, csak az első lépése volt az építkezésnek. E tisztítómű az első ljiológiai nagyberendezés, amely közvetlenül a Rajnába „dolgozik". Nagyságát és jelentőségét tekintve azonban a Rajna tisztántartása szempontjából a jövő szennyvízmennyiségének mindössze tizenötöd részét jelenti, ha az Emscher torkolati szennyvíztisztítóműben jelentkező szennyvízmennyiségeket vesszük alapul. A tervekben 20 m

3/s vízhozam teljesítményt vettek figyelembe, amelyet az év kilenc hónapjában valóban nem is lépnek túl. Csapadékos időben azonban e mennyiség 30 m

3/s-ra emelkedhet. Évenként mindössze 15 olyan nappal számolnak, amikor az Emscher teljes vízmennyiségét nem kell biológiailag tisztítani. A terveket mindenesetre úgy készítették el, hogy a teljesítmény 45 m

3/s-ig is növelhető legyen. Manapság magától értetődő szokásnak számít, hogy ilyen nagyságrendű komplex keverékvizet kezelő műszaki berendezéseket széles körű, évekig tartó kísérletek alapján terveznek meg. Műszakilag és gazdaságilag kedvező megoldás csakis ily módon lehetséges, amelynek révén egyben a későbbi kellemetlen meglepetések is megelőzhetők. A biológiai tisztítóeljárásnak a medence nagyságát nem érintő meghatározott tényezőkre gyakorolt hatását kisebb modellberendezések egymás mellé építésével próbálták ki és figyelték meg. 1955 óta a mai napig is sokoldalú kísérleteket folytatnak le. Ezekben a berendezésekben félüzemi kísérleteket végeznek és egyidejűleg a biológiai folyamat öt módosítását hajtották végre. A szennyvíztisztítás biológiai módszere, tehát az eleven iszapos eljárás a csepegtetőtestes megoldással szemben az Emscher szennyvizének biológiai kezelésében feltétlenül kedvezőbb. Az eleven iszap még ötször nagyobb területen is nagyobb bontó kapacitást képvisel, mint a csepegtetőtestes eljárás. Az eleveniszapos eljárás — jóllehet már az oxigénfogyasztó anyagok és a fenol lebontásában is kedvező eredményt hozott — a kívánt értéknek azonban még így sem felelt meg. A széles körű kísérletek alapján felismerték azonban, hogy az Emscher vízének tisztításában a biológiai tisztítási módnak kivételes jelentősége van. E tekintetben az Emscher vize alapvetően különbözik az olyan szennyvíztől, amelynek telítettségét túlnyomórészt szerves anyagok okozzák. Az előtisztítás után visszamaradó finom széniszap és egyéb részecskék az eleven iszap adszorpcióképességét igen erősen túlterhelik. Különösen vonatkozik az a téli hónapokra, amikor ez a jelenség az átlagnál is nagyobb mérvű és ezzel az utótisztítást zavarja. A különféle szellőztetőrendszerek kipróbálása során a nagy kísérleti berendezésben a sűrített levegő és a mechanikai oxigénadagolás csaknem azonos biológiai eredményt hozott. Mivel az Emscher-torkolat nagy tisztítóberendezéseivel kapcsolatban a bányaművelés folytán a jövőben is bizonyos földmozgással kell számolni, és ez a sűrített levegős szellőztetés az utánszabályozást nehezebbé tenné, mint a mechanikai szellőztetőberendezés megfelelő javítása, úgy határoztak, hogy a sűrített levegő alkalmazásáról ezúttal lemondanak. Duisburgban, Dinsklasen és Oberhausen városok mintegy 130 holdnyi területén a folyó bal partján épül a mechanikai és biológiai berendezés, jobb partján az iszap-