Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
1. füzet - Petrovics Nikola: Duna-Tisza-csatorna építése a XVIII. században
14 Petrovics Nikola helyi szerv részéről. Minden későbbi fejlődés a vízgazdálkodás területén igazolta a Kiss fivéreket. Ami az időtartamot illeti, a tervezők a társaság részére 25 éves privilégiumot követeltek. Ennek az időnek letelte után a jog visszaszállna az államra, hogy birtokba vegye a csatornát, azzal a feltétellel, hogy a társaságnak kifizeti a csatorna és a műtárgyak kiépítésére fordított teljes összeget. A Kiss fivérek azt is kérték a császártól, hogy ajánlja figyelmébe a civil és katonai szerveknek a csatorna kiépítésének határozott támogatását és hogy a társaság hajói magyar címerrel ellátott zászlót hordozhatnak „Privilegizált királyi hajózási társaság" című felirattal. A felterjesztés utolsó pontjában a Kiss testvérek rámutatnak azokra a hasznokra, amelyeket a csatornából a bácskai kamarai birtokok élveznek, amelyeken az építendő hajózható főcsatorna nagyobb része majd áthalad. Az Udvari Kamara bevételei megnőnek, megjavulnak a halászat feltételei, és ami igen fontos, nagy kiterjedésű elmocsarasodott területek kiszáradnak. Azok a hasznok tehát, amelyek a mezőgazdaság javára származnak, az utolsó helyre kerülnek, míg a csatornának a szállítás és a kereskedelem szempontjából érvényesülő nagy jelentősége elsősorban van kidomborítva. Tekintettel az akkori viszonyokra és körülményekre ez teljesen érthető. Szállítási lehetőség és annak fejlesztése nélkül Bácska és Bánát mezőgazdasági termelési többletei az áruforgalmi szférán kívül maradnak. 4. Viták a tervről és a privilégiumokról A Kiss fivérek felterjesztését, amelyet 1791. december 12-én adtak át az Udvari Kamarának — az osztrák abszolutizmus legfelső gazdasági szervének — már 1791. december 22-én tárgyalták az Udvari Kamara Tanácsában. Ebből a tényből, valamint az ülés lefolyásából arra lehet következtetni, hogy a javaslattevők előre előkészítették a terepet az osztrák adminisztráció csúcsszerveinél, és megnyerték tervük számára a felelős Udvari Kamarai funcionáriusokat. Az Udvari Kamara Tanácsának tárgyalásán erről a tárgyról Kempelen udvari tanácsos számolt be. Kempelen igen kedvezően értékelte a Kiss fivérek tervét: „A javasolt hajózó csatorna — állította Kempelen — minden figyelmet megérdemel, mert úgy tűnik fel, hogy nemcsak annak megvalósíthatóságát világították meg tervezők, hanem a hasznossága is szembetűnő mind a kamarai sószállítások, mind a belkereskedelem, mind pedig a kelettel folytatott kereskedelem vonatkozásában" 1 8. Az előadó azon a véleményen volt, hogy a követelt privilégiumok nem túlzottak. Azok arányban vannak a szokásos törvényes eljárásokkal, és olyan adminisztratív eljárást javasolt, amit minden esetben alkalmazni szoktak. Mielőtt az Udvari Kamara a végleges javaslatát megtenné a császárnak, a tárgyat a Magyar Udvari Kamarához kell utalni, „tekintettel arra, hogy az ilyen mű kivitele sok szempontból politikai területet is érint, és utasítást kell adni, hogy ezt a kérdést a Királyi Helytartósággal együtt közös ülésen tárgyalja meg, vizsgálja meg az összes körülményeket, és azután közös jegyzőkönyvvel küldje vissza a kialakított véleményét". Kempelen összes javaslatait az Udvari Kamara Tanácsa elfogadta és II. Lipóthoz terjesztette jóváhagyásra. A Magyar Udvari Kamarának és Helytartóságnak pedig véleményezésre küldte meg 1 9. így a Kiss fivérek javaslata az első akadályon aránylag gyorsan és könnyen
