Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
2. füzet - Kienitz Gábor: Vízgyűjtők rendszervizsgálata és a belvízjelenség
Vízgyűjtők rendszervizsgálata és a belvízjelenség 243 ahol v a csatornában mozgó víz középsebessége. Ebbe az integrálba a (26)-ból behelyettesítve kifejezését, a megoldást ismételt parciális integrálásokkal nyerjük. Az összes kijelölt műveletek elvégzése, valamint az állandó tagok r jelölésekkel történt összevonása után nyerjük a Q = j [(г^+гТ-Ч ... + //•-' + ... +r n^t + r n) e~+r 0] (30) függvényt a csatorna torkolati vízszállítására. Ugyanilyen felépítésű függvényt azonban a csatornahálózat főgyűjtőjének torkolatára is vonatkoztathatunk, hiszen az egymásba torkoló csatornák összessége, amelyek terhelésének jellege hasonló, egyetlen csatornának is felfogható. Ebben az esetben m helyébe //u-t írunk, ahol и a terület belvízfoltjainak egymástól való átlagos távolsága, amit akár belvízelőfordulások idején helyszíni felvételezésekből, akár pedig hómsntes időben készített légifelvételek alapján (a színhatások figyelembevételével) meg lehet határozni, mert jellemzője a területnek. Továbbá, n helyébe is a területet jellemző értéket vezetünk be. Az. hogy egy csatornához tőle milyen távol eső belvízfolt vize tud még eljutni, részben a lejtési viszonyoktól, részben pedig az emberi beavatkozástól függ. Nevezzük í/-nek a csatornának ezt az aktív hatótávolságát, amelynek maximális értéke s/2 lesz, ahol s a csatornahálózat fajlagos sűrűsége (ez egy terület két szélén húzódó csatornákba befolyó víznek az esete), és így n = — lesz, illetve az a kerek egész szám, mely ehhez legközelebb esik. Ilyen módon a (30)-ból felírhatjuk az ideális kiépítésű, tehát a levezető művek méretei által lefolyásában nem korlátozott belvízgyűjtő torkolati vízszállítási függvényét: 1+---+r it u '+ •••+rd__ 1t + r± je A+r 0 (31) illetve, ha egy terület olyan sűrűn be van csatornázva, hogy minden belvízfolt-lánc csatornához csatlakozik, akkor a fenti képletben d helyébe s/2 írandó. A (31) egyenlet egy belvízgyűjtő természetes jellegzetességeit valamint az emberi beavatkozás mértékét kifejező paraméterekkel adja meg valamely időpontban a területről érkező belvízhozamot. A korábban mondottak értelmében egyaránt használható — a csatornatározás elhanyagolásával, vagy annak figyelembevételével — a levezető müvek méretezésénél, vagy pedig adott kapacitású művek esetén az azok esetleges elégtelensége folytán kialakuló S elöntési-tározás meghatározására. A bel víz jelenség hidrológiai folyamata célszerűen négy összegyülekezési fázisra bontva vizsgálandó. Magát a folyamatot mind a négy fázisban az S (t) belvízmenynyiség-függvénnyel, valamint q t elfolyási-függvénnyel lehet leírni. Míg az előbbi alakulása mindig a mezőgazdaság által megkívánt mentesülési idővel vetendő egybe, az utóbbi az emberi beavatkozás szükséges módozataira és mértékére nézve szolgál felvilágosítással.
