Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
2. füzet - Kienitz Gábor: Vízgyűjtők rendszervizsgálata és a belvízjelenség
240 Kienitz Gábor Ebből a (19/a) felhasználásával nyerhetjük az elfolyási függvényt: (23) Ez az elfolyási függvény korlátos, mert csak addig érvényes, amíg az S 1 vízkészlet £ Л 1-ге nem csökken le. Az ehhez szükséges t h l idő a (23-ból) meghatározható q t í = 0 helyettesítésével : A foltban maradó S h l vízmennyiség már csak a (19/6) szerint fog kiürülni. Ha a mezőgazdaság által megkívánt kiürülési idő kevesebb, mint t h v akkor eleve káros vízbőséggel kell számolnunk a folt térségében. A követelmény az, hogy t h l, valamint az az időtartam, amely alatt S h l párolgással és beszivárgással elhanyagolható mennyiségűvé csökkent, együttesen kevesebb legyen a mezőgazdaság által kívánt kiürülési időnél. Vizsgáljuk meg ezután a második folt kiürülését. Tételezzük fel, hogy ezt ugyanolyan értékű és k v tényezőkkel jellemezhetjük, mint az első foltot, ami azonos viszonyok között megengedhető. A második folt alapegyenlete ugyanolyan lesz, mint a (21), azonban itt már x(t) betáplálási függvény is szerepel, ami nem más, mint az első folt q t l elfolyása: Nem szabad azonban megfeleledkezni arról, hogy miután q t l csak t h l ideig érvényes, a (25) első fokú inhomogén differenciálegyenlet megoldásával nyerhető S 2(t) belvízmennyiség-függvény, illetve qi 2(i) elfolyási függvény sem lesz érvényes t h l időn túl. Feltételezve azonban, hogy ezen az időn belül vagyunk, e függvényeket helyesen előállíthatjuk. Az alkalmazott határfeltétel itt S 2 = S 0 2, ha / = 0 lesz. A harmadik folt alapegyenlete ugyanolyan lesz, mint a (25), s a megoldás módja is — hasonló kikötések mellett — ugyanaz lesz. Végighaladva a belvízfolt-lánc egyes tagjain, és elérkezve az n-ediknek nevezett utolsó folthoz, minden esetben hasonló lesz a feladatunk. Ez a feladat úgy oldható meg egyszerű, ismétléses módon, hogy a (25)-höz hasonló alapegyenletekben az állandó (S 0 1, S h l... S o n, S h n.. .A 1,, k v) értékekből alkotott kifejezéseket csoportosíthatjuk és bizonyos rendszer szerinti jelölésekkel helyettesítjük. így minden esetben hasonló differenciálegyenletet oldunk meg, s végül az n-edik folt elfolyásánál visszahelyettesíthetjük az állandó értékekből alkotott kifejezéseket. Az így nyert n-edik foltbeli S(t) és q i(t) függvények azonban csak t h l ideig lesznek érvényesek, ugyanis t > t h l esetén az első foltból a (23) szerint egy negatív betáplálást kapnak a többi foltok. E hibát kétféle módon ellensúlyozhatjuk. Az egyik az, hogy t h l eltelte után kiszámítjuk a második folt S(t) függvényéből utóbbi pillanatnyi vízkészletét, és ezzel az Só 2-vel most már a második foltot tekintjük legfelső foltnak, és visszük tovább ennek kifolyását a következő foltokba. Az így nyerhető új függvények — az n-edik folt S(t) és q t(t) függvényéig bezárólag — most már addig a t h 2 időpontig lesznek érvényben, ami Só a-ből a (24) segítségével számítható. Az eljárás hasonló a harmadik, negyedik stb. foltok esetében, a t h érvényességi idők mindegyik folt elfolyásának megszűnése (24)
