Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

1. füzet - Petrovics Nikola: Duna-Tisza-csatorna építése a XVIII. században

12 Petrovics Nikola Innen származott a készségük, hogy nem ragaszkodtak a teljes szállítási monopóliumhoz. A társadalom termelési erőinek a fejlődése és az áru—pénz viszony szempontjából vizsgálva, az elmaradott feudális Ausztriában a csatorna kiépítése nagy lendületet adna a kereskedelem és ipar fejlődésének ezen a vidéken, a só kényszerű szállításának a megszüntetése pedig felszabadítaná a parasztokat egyik feudális kötelezettségüktől és több időt hagyna a munkához. Az említett viszonylatokban történő sószállításon kívül a Kiss fivérek még a Szolnok—Budapest közötti sószállítás jogát is követelték a társaság részére, mindaddig míg ki nem építik a Szolnok—Budapest-i csatornát. Szolnok és Budapest között a sót az addigi 40 krajcár mázsánkénti áron kívánták szállítani. A csatorna tervezői továbbá azt is kívánták, hogy előjogot kapjanak a katonai és állami szállításokra, amely az ő csatornájukon zajlana, olyan szállítási árak mellett, amelyet más hajótulajdonosoknak fizetnének. A csatornán keresztüli hajózás szempontjából a tervezők azt a jogot is követelték, hogy a társaság minden privát hajótulajdonosnak felszámíthasson fél krajcárt mázsánként és mérföldenként. Ügy vélték, hogy ez a követelésük több okból is indokolt. Elsősorban a társaságnak fenn kell tartani a csatornát és műtárgyakat. Másodsorban a hajótulajdonosok a csatornán hajózva nagy megtakarításokat érnek el, mert sokkal rövidebb utat tesznek meg és sokkal biztonságosabban hajóznak. A félkrajcár felszámítása esetén a társaság hajóvontató lovakat biztosít. A Kiss fivérek egy további követelésének gazdasági—politikai jelentősége volt. Azt a jogot követelték, hogy az úszó járművek, személyek és rakományok, ha a csatornán hajóznak, mindennemű vámtól, adótól, víz- és hídpénztől mentesek legyenek. Ennek a követelésnek a fontossága akkor világos, ha tudjuk, hogy a feudális Ausztriában az állami és megyei szervek, valamint az egyes feudális urak különféle adókat szedhettek, ami fékezte a kereskedelem fejlődését, valamint az áru—pénz viszonyok kiterjedését, és ami jelentős előfeltétel lett volna a kapitalista viszonyok kifejlődéséhez a feudalista rendszeren belül. A Kiss fivérek követelése a csatornán keresztüli szabad áruforgalomra vonatkozóan feltétlenül kedvezően hatott volna a mesterséges víziút északi és déli részén fekvő területeken olyan helyzeténél fogva gazdag tartományban, mint a Bácska. És valóban a települések egész sorozata, amelyek a csatorna mentén, vagy annak közelében voltak, a XIX. és XX. században igen erős és népes gazdasági központokká fejlődtek, azoknak a kedvező viszonyoknak köszönhetően, amelyek a csatorna létesítésével következtek be. Semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy Apatin, Zombor, Kula, Verbász, Szenttamás, Becse és más helyek a Közép-Bácskában a csatorna kiépítésével fellendültek. A csatorna hasznosításával kapcsolatos privilégiumokon felül a Kiss fivérek különböző előnyöket és segítséget követeltek a kiépítéshez is. Elsősorban 200 000 Ft-os kölcsönt a bácskai kamarai birtok jövedelméből 4%-os évi kamat mellett. A követelt összeg első 80 ezer forintos részét az építés első évére, a második részt ugyanilyen összegben az építés második évében, a harmadik 40 000 Ft-os részt pedig a harmadik esztendőre követelték. A kamatokat a csatorna befejezése után kezdték volna törleszteni és az állami sószállításokból származó bevételekből került volna levonásra. Mivel a Kiss fivérek bíztak a csatorna hároméves kiépítésében, kötelezettséget vállaltak, hogy a kamatot ez után kezdik fizetni. A 200 000 Ft-os összegnek, amelyet a javaslattevők kincstári kölcsönként kívántak megkapni, számukra kettős jelentősége volt. Elsősorban a költségvetési