Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
2. füzet - Kienitz Gábor: Vízgyűjtők rendszervizsgálata és a belvízjelenség
"1228 Kienitz Gábor gás függvénye lesz. Gyakorlati megfigyelések szerint ez a kiürülés két esetet kivéve, olyan időtartamon belül szokott végbemenni, amit a mezőgazdaság a leggyakrabban eltűr (a télvégi időszakban hosszabb ez az időtartam, nyári belvizeknél rövidebb, viszont a mezőgazdaság igénye ugyanilyen jellegű). A két kivétel: az egyik a magas talajvízszíntü területek esete, amikor a fedőréteg káros vízbőségét maga a talajvíz jelenti, vagy az táplálja kapilláris úton. A másik az egészen rossz vízgazdálkodási tulajdonságú talajok esete, amikor a talaj (mély talajvízállás mellett is) szivacsként megfogja a vizet. E két esetben a szokványos belvízrendezési módszereken felül talajvízszint-süllyesztésre, illetve a terület fedőrétegének kezelésére van szükség (utóbbira példa az őrségi talajok szellőztető drénezése). Hazai belvízjárta területeink túlnyomó többségénél azonban számolhatunk azzal, hogy az elemi vízgyűjtők káros vízbősége még időben kiürül és problémát csak az első fázisban létrejött tócsa belvize okoz. A qi(t) elfolyási függvény elemi vízgyűjtő esetében gyakorlatilag érdektelen, mert 0 értékűvé válik egy olyan időtartamon belül, amely a magasabb rendű összegyülekezési fázisokban szereplő időtartamokhoz képest elhanyagolhatóan rövid. A következő, második fázis szempontjából kizárólag az érdekes, hogy q t(t) mennyi vizet szállított összesen a tócsa felszíni és felszín alatti tározóterébe, mert ez a mennyiség annak a fázisnak eleme lesz. Ez az érték pedig a csapadékmennyiségből közvetlenül is kiszámítható a párolgási és beszivárgási értékek levonásával. 2. fázis. A belvízfolt összegyülekezése. A folt-vízgyűjtő rendszer — vizsgálatánál a (13) egyenlet a következő módon alkalmazandó. Az x betáplálás a folt-vízgyűjtő tócsáinak felszíni és felszín alatti vízkészletéből származó felszíni és felszín alatti vízhozam. Ez a mozgásban levő víz mind a tócsákban, és az azokhoz tartozó talajtérben, mind pedig útközben párolog (q p) és beszivárog (q s z) a talajba. A belvízfoltba q, vízhozam érkezik, és ennek a mozgásban levő víznek a készlete az S tározási tag. A továbbiakban a tagok között bizonyos összevonásokat végzünk és elsőként a qi(t) elfolyási függvényt határozzuk meg. A belvízfoltban felhalmozódó vízmennyiség további sorsával a harmadik fázisban foglalkozunk. A tócsák összességéből a folt felé haladó vízhozam felfogható egy olyan x(t) betáplálási függvényként, mely egyenlő az összes (párolgási és beszivárgási) veszteséggel redukált csapadékfüggvénnyel. Ez azt jelenti, hogy a q p-1, q S 2-1 beépítjük az egyenlet bal oldalába, ahol tehát most már mind az elemi vízgyűjtőkön belül, mind pedig a folt-vízgyűjtőben mozgó víz párolgásával és beszivárgásával csökkentett csapadék áll. Jelöljük Cs(f)-vel a csapadékfüggvényt és p(í)-vel, valamint /(/)-vel a folt-vízgyűjtőn belüli összes párolgási, illetve beszivárgási veszteségeket kifejező függvényeket. Ekkor az x(t) betáplálási függvény a következő redukált csapadékfüggvény lesz, vonatkoztatva a folt-vízgyűjtő egész F területére: A képletben szereplő, és csak szimbolikusan jelölt függvényekre nézve utalunk az első fázis tárgyalásánál hivatkozott fizikai hidrológiai összefüggésekre, amelyek bevezetése x(t) felírását lehetővé teszi adott esetben. Ezen összefüggések jellegét ismerve azt is tudjuk, hogy az x(t) exponenciális tagot tartalmazó függvény lesz. A (15) adja tehát azt a betáplálást, amelyből a tócsákon, ezen az elemi tározókból álló sorozaton át folyva a belvízfoltot létrehozó qi árhullám lesz. E vízmozgás (15)