Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)
2. füzet - Kienitz Gábor: Vízgyűjtők rendszervizsgálata és a belvízjelenség
Vízgyűjtők rendszervizsgálata és a belvízjelenség 221 l^=koíq 011 • Ezt behelyettesítve az (l)-be: x=M q«-i dA + q (l/c) d) Л rendszer nem-lineáris és idő-variáns. Ekkor a > 1 és k = k(t), vagyis a tározás és a kifolyás közti kapcsolat nemcsak nem-lineáris, hanem az időben változó is. A (2)-ből : Yt +<1* • Ez t behelyettesítve az (l)-be: x^tW-^+q'^ + q (1/d) A lehetséges rendszertípusok a fenti négy csoportba sorolhatók. Rá kell mutatni arra, hogy míg a gyakorlatban a vízgyűjtők a leggyakrabban a d) csoportba tartoznak, viselkedésük leírásának legegyszerűbb és legkényelmesebb módja, ha az a) csoportba tartozókként kezeljük őket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy feltétlenül a pontosság rovására kell engedményt tennünk. Mint arra Kraijenhoff is rámutat [2], ha számontartjuk azokat a tényezőket, amelyek a linearitás ellen hatnak, és amelyek az időben változók, és ezeket megfelelő módosító eljárással bevezetjük a linearitás és időinvariancia feltételezésével levezetett képleteinkbe, akkor utóbbiak alkalmazhatóságának körét megnyugtatóan ki tudjuk szélesíteni. Figyelembe véve, hogy a négyféle rendszertípus bármelyikét vizsgálhatjuk akár a rendszerszintézis, akár pedig a rendszeranalízis módszerével, összesen nyolc lehetséges rendszervizsgálati módszerről beszélhetünk, illetve, mivel a nem lineáris vizsgálatoknál nincs nagyobb jelentősége az idő-variancia problémának, hatról. Ezek rövid áttekintése a következő. 1. Idő-invariáns lineáris rendszerszintézis Ennek a vizsgálati módszernek az osztályába sorolhatók a legrégibb és a legáltalánosabban elterjedt eljárások, de találunk itt modern, és még kevéssé ismert eljárásokat is. Mint a módszer elnevezéséből következik, mindezek az eljárások az alábbi közös tulajdonságokkal bírnak. a) Fizikai modellt állítanak fel, vagyis képleteiket a természetben lejátszódó folyamatok valamilyen elképzelt rendszer szerinti lefolyásából vezetik le. b) A folyamatok közötti kapcsolatban linearitást tételeznek fel, vagyis azt, hogy azok egymásra szuperponálhatók. Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy feltételezik, hogy két egymás utáni csapadékból származó lefolyások összege ugyanannyi, mintha a két csapadékot egynek tekintve számították volna ki az ebből számazó lefolyást. c) Feltételezik a rendszer idő-invarianciáját, vagyis azt, hogy ugyanakkora lefolyt víztömeg mindig ugyanolyan alakú árhullámmal fog jelentkezni. E vizsgálati módszer osztályába a következő jelentősebb eljárások tartoznak : 6*
