Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Déri József: Az elektronikus számológép és a vízimérnök

Az elektronikus számológép 193 10—100 ezer jel táplálható az elektronikus adatfeldolgozó gépbe. A betáplálásra kerülő adatokat — rendszerint valamilyen más adathordozóról, például lyukszalagról, vagy kártyáról — gépi úton viszik előbb mágneses szalagra, majd ennek segítségével az adatfeldolgozó gépbe. A mágneses szalagot — minthogy a rajta tárolt adatokat vizuálisan nem lehet ellenőrizni — főként a gépbetáplálás meggyorsítására, valamint az adatok tárolására használják. 3. Az analóg és digitális számológép összehasonlító értékelése Az analóg és digitális számológépek korunk számítástechnikai berendezései között egyformán fontos helyet foglalnak el, és nem lehet sem az egyiket sem a másikat elavultnak, illetve egy korai fejlődési állapot eredményének tekinteni. Viszonyukat helyesen jellemzi, ha az analóg számológépet a logarléchez, a digitális számológépet pedig az asztali számológéphez hasonlítjuk. Ebből a hasonlatból rögtön kiderül az is, hogy felhasználás során egyik sem tudja a másikat teljes egészében, teljes értékűen helyettesíteni [3]. Az analóg és a digitális számológépek eltérő sajátosságai a következők: a) Felhasználás szempontjából: a digitális számológépet elsősorban nagy pontosságot igénylő számításokra, továbbá nagymennyiségű adat jeldolgozására alkalmazzák. Bonyolult matematikai jeladatok is megoldhatók velük, ha numerikus módszereik kialakultak. Tipikus alkalmazási területük: statisztikai adatok feldolgozása, igen nagy mennyiségű és összetett számítási feladat elvégzése, mint pl. : raktárleltározás, bérelszámolás és más gazdasági számítások. Az analóg számológépet elsősorban közelítő jellegű mérnöki számításokban használják. Mint kis modellek fizikai jelenségek vizsgálatában is szóhoz jutnak. b) A feladatok előkészítése szempontjából: a digitális számológépek esetében először is matematikai alakban kell a feladatot megadni. Ezt a matematikai megfogalmazást a továbbiakban le kell bontani a négy alapműveletre és logikai döntések sorozatára, mert a digitális számológépek csak ezek sorozatos alkalmazásával képesek a matematikai feladatokat megoldani. Az analóg számológépek esetében is ki lehet indulni közvetlenül a feladat matematikai felírásából. A matematikai formában megadott feladatot olyan vázlattá kell alakítani, amelynek alapján az analóg számológép egységei a feladat megoldására összekapcsolhatók. Az analóg számológép esetében a matematikailag megfogalmazott feladatot tehát nem kell az alapműveletek és logikai döntések sorozatára bontani. c) A számítási folyamat szempontjából: a digitális számológép az indítási parancsra megindítja a számítási folyamatot és a programot lépésről-lépésre haladva oldja meg. A közbenső eredményeket tárolja, a végeredményeket nyomtatva kiadja. Az analóg számológépben a számítás pl. a feladatban szereplő differenciálegyenletet megoldó kapcsolási vázlatban meghatározott kezdeti feltételek bekapcsolódáásával kezdődik és az eredménye pl. oszcillográfo-(ko)n jelenik meg. d) Gyorsaság, pontosság: A digitális számológépek működési sebessége függ az aritmikai egység és a memória felépítésétől, amely a gépek korszerűségétől függően változó. A tényleges számítási idő azonban egy-egy gép technikai adottságain kívül függ attól is, hogy a feladat milyen természetű és egy adott feladat esetében a program mennyire célszerű, azaz mennyire gazdaságos (hány művelet elvégzésére veszi