Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Déri József: Az elektronikus számológép és a vízimérnök

Az elektronikus számológép 191 6. ábra. A gépi lyukkártya vázlata Fig. 6. Diagram of puunched card for computers Рис. 6 Схема машинных перфорированных карт \ vu. то I cimális kódolás esetében) úgy állítják elő, hogy kilyukasztják a százasokat jelentő oszlopok negyedik sorát, a tízesek oszlopában a nyolcadik sort és az egyesek oszlopában a hetedik sort. A kártya sorai közül az 1—9 sorokat numerikus lyukasztású, a 0 jelű sort numerikus és zóna lyukasztású sornak, a felette levő 11 és 12-es sorokat zóna lyukasztásának nevezik. Ez utóbbi két sor a betűk és különböző jelkombinációk lyukasztására teszi alkalmassá a kártyát. Minden jel egy oszlopot vesz igénybe, tehát az általánosan használt lyukkártyára legfeljebb 80 számjegyet lehet rögzíteni. A lyukasztás általában géppel történik. A modern gépeken megfelelően gyakorlott dolgozó elérheti óránként a 2—4 ezer leütést, azaz óránként 50—100 kártyát is kezelhet. Az adatok viszonylag egyszerű átcsoportosításával járó kiértékelését még nem célszerű elektronikus számológép segítségével végezni, hanem az úgynevezett lyukkártyagépeken (pl. Hollerit rendszerű lyukkártyagép). A bonyolultabb —, például gazdasági — számításokat meghatározott program szerint már automata elektronikus gép végzi. E gépeknek az előbbivel szemben még az is előnye, hogy a kártyákat 3—4-szer gyorsabban dolgozza fel: sebességük elérheti a 40—60 ezer kártyát óránként. Az US Geological Survey egyik bizottsága 16 lyukkártyatípust alakított ki 16 különböző jellegű észlelési adat rögzítésére. Az 1964 — 65. évi kísérleti alkalmazás során szerzett tapasztalatok alapján a bizottság az adatgyűjtés és a kártyák lyukasztásának módjára utasításokat tartalmazó kézikönyvet állított össze. Az Egyesült Államokban kialakított 16 féle lyukkártya hidrológiai, hidrogeológiai és vízminőségi adatok rögzítésére alkalmas. A kútkataszteri adatokat