Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

1. füzet - Petrovics Nikola: Duna-Tisza-csatorna építése a XVIII. században

Duna—Tisza-csatorna 7 „Alulírott két fivér, akiket az a törekvés vezet, hogy hazájuk javára tegyenek valamit, azt a bátorságot veszik, hogy a császári és királyi Felségnek legalázatosabban javasolják a Duna és a Tisza összekötését hajózható csatorna létesítésével, a Bácskai kamara járáson keresztül Monostor és Bácsföldvár (Bacsko gradiste) között. A saját költségükön pontosan felvett helyszínrajz és szinttervek, valamint a mellékletek rámutatnak a kiépítés lehetőségére, és megmutatják azt a tekintélyes hasznot, amelyet a kereskedelem, a gyárak és a kézműipar javára eredményez, valamint azt a hasznot is, amelyet a fekvésénél és talajminűségénél fogva igen szép tartomány számára hajtana"

4. A Kiss fivérek azt is javasolják, hogy a csatorna kiépítését magántársaságra bízzák, amelynek megfelelő koncessziókat és előjogokat biztosítanának. Ők úgy vélik, hogy az állam különösen a nemrég befejezett hadjáratok után, nincs abban a helyzetben, hogy viselni tudja az összes gazdasági és műszaki vállalkozások költségeit, annak ellenére, hogy azok igen hasznosak és megalapozottak. Mivel az előjogoknak különös fontosságot tulajdonítottak a Kiss fivérek, azt külön mellékletben dolgozták ki. A javaslatról — fejtegetik tovább a Kiss fivérek — kedvezően nyilatkozott Bács vármegye és azoknak a területeknek a tulajdonosai, amelyeken a létesítendő csatorna áthalad. Minden tehát császári hozzájárulástól függ, és ha azt elnyernék, akkor a csatornaépítési munkákat már 1792 tavaszán meg lehetne kezdeni. Amint említettük a Kiss fivérek II. Lipóthoz felterjesztett kérvényük mellé tanulmányt is mellékeltek a kiépítés lehetőségeiről, a kiépítésből származó haszonról és a Duna—Tisza-csatorna kiviteli költségeiről

5. Ebben kimondják, hogy a megépítendő csatorna hossza 13 és 1/4 mérföld lesz, azaz kereken 97,5 km

6. Közben,amikor a csatorna 1802-ben befejeződött, a hossza 14 és 1/2 mérföld lett

7. Később majd meglátjuk, hogy az eredeti csatorna-nyomvonal miért változott meg. Amikor a csatorna megépítési lehetőségeiről beszéltek annak kezdeményezői, egészen rövidek voltak és csak ennyit mondtak: Mivel a Duna, ahogy azt a szintezés kimutatja, 23 lábbal (kb. 3,8 m) fekszik magasabban a Tiszánál, így a terep teljesen sík, nem kell dombokat ásni vagy terepet egyenlíteni, sziklát sem kell fejteni, hanem könnyű talajról van szó, mindez azt bizonyítja, hogy a Duna és Tisza között hajózható csatornát lehet létesíteni. Sokkal terjedelmesebb magyarázatot adnak javaslattevők azonban ott, ahol a csatornájukból származó hasznokat magyarázzák. Ez érthető is, mert az osztrák abszolutizmus gazdasági szerveit elsősorban ez érdekelte. A Kiss fivérek elsősorban megadják, hogy mennyivel rövidülne a hajózóút a csatorna megépítése után. Eközben ők Bácsföldvárt (Bacsko gradistét) veszik kiindulópontul és számításuk alapjául. Valószínűleg azért, mert a fő termék, amelynek a szállításával számoltak a só volt, és a só fő kirakodóhelye a Monarchia keleti felében Szeged volt. Ide a sót az erdélyi sóbányákból a Maroson szállították, majd azután a Tiszán és Dunán szállították széjjel Bajáig, Szolnokig és Pestig. Ezek szerint a sóval megrakott hajók Szegedről kiindulva Bácsföldvár (Bacsko gradiste) mellett hajóztak el a Tiszán Szlankamenig és innen a Dunán felfelé. Közben Grádista közelében van a Bega csatorna torkolata (amelyet а XVIII. század közepén építettek), s ez a fontos hajózás átszeli az egész Bánátot, a bányászati nyersanyagban gazdag Kárpátoktól egészen a Tiszának a Dunába való betorkolásáig. Ezen a csatornán szállították nyugatra a vörösrezet és más fémeket a kárpáti lelőhelyekről és úgyszintén a gabonát és más mezőgazdasági termékeket a termékeny bánáti síkságról. Ezek szerint