Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Déri József: Az elektronikus számológép és a vízimérnök

188 Déri József talajvízkút közül 1013 alkotja az országos hálózatot. Karsztvizszintet — a 240 észlelőkút közül — a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet 40 helyen tartja nyilván. A több mint 2300 észlelőállomás automatizálása feltétlenül kifizetődőnek látszik. c) A gépi adatgyűjtés és médiumai A tervezési, folyamatellenőrzési és döntési mechanizmus megfelelő gyorsasággal és a hatékonysággal történő irányítása egyre inkább megköveteli a digitális elektronikus számológép segítségével működő adatgyűjtő és feldolgozó rendszer kiépítését. E rendszer hatóerejét kétségen kívül az adatfeldolgozó technika gyorsasága szabja meg, hangsúlyozni kell, hogy nem a kisebb vagy nagyobb teljesítményű elektronikus számológép beszerzésére kell fektetni a súlyt, hanem a gép által feldolgozandó programok, rendszerek, összefüggések és igények feltárására, ezért a következőkben e tervezés néhány elemével is foglalkozunk. Az elektronikus számológép megjelenésétől függetlenül is jelentős súllyal felmerülő probléma az összegyűjtendő adat mennyisége, az összegyűjtött adattömeg redukálásának lehetőségei, valamint a tárolt adatmennyiség hozzáférhetőségi kérdései. Idősor típusú adategyüttesek és a térképtípusú területi sorok adatainak a rögzítésre szánt mennyiségénél mindenek előtt azt kell eldönteni, hogy az adatok, továbbá egy adat számjegyeinek száma és információ tartalma között milyen kapcsolat van. Az adatok tömege, illetőleg számjegyeinek száma ugyanis lényegesen gyorsabban növekedhet, mint információtartalmuk. Az összegyűjtött adatok felhasználásánál pedig fontos annak mérlegelése, hogy az adattömeg információértéke az idő folyamán hogyan változik (bizonyos adatok az idő folyamán elévülnek). Meg kell tehát azt is határozni, mennyi adatot milyen hosszú ideig és milyen formában érdemes tárolni. Az elektronikus számológép megjelenése, a forradalmian új gépi adatfeldolgozási rendszer és technika kialakítása lehetővé, a népgazdasági igények pedig szükségessé tették az adatgyűjtés, tárolás és szolgáltatás hagyományos rendszerének megváltoztatását. A már felhalmozott és az exponenciálisan növekvő adathalmaz feldolgozásának gépesítésével tehát együtt jár az a követelmény, hogy az adattároló rendszerekből az adatokat manuális előkészítő munka nélkül, gyorsan és a gépi adatfeldolgozásra alkalmas formában, közvetlenül megkaphassuk, ugyanis a hagyományosan (feljegyzések formájában) tárolt adat a korszerű felhasználás szempontjából „halott információ", amelyet csak nagy manuális munka ismételt befektetésével jehet hozzáférhetővé tenni. Az adatok tudományos és operatív felhasználása folyamatának gazdaságossá tétele érdekében az adatgyűjtés módszereit világszerte célszerűen kapcsolták a feldolgozás módszeréhez, továbbá az adatok észlelésének módját és rögzítésének formáját egységesítették, később gépesítették, majd automatizálták. Ezáltal lényegesen gyorsabbá vált az adatok kiértékelhetőségének és közreadásának ideje, számottevően növekedett a számítási munkák pontossága és csökkent az adatgyűjtés fajlagos (például 1 adatgyűjtő állomásra vonatkoztatott) költsége. Az elektronikus számológépbe helyezett adat hozzáférési ideje a másodperc milliomod részére csökkent, tehát ennyi idő alatt képes a gép a kívánt adatot „kikeresni" és vele az előírt műveletet elvégezni. Az adatfeldolgozás egész folyamatát tekintve fontos tehát, hogy a gépen kívül is lerövidítsük az adatok hozzáférési