Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

2. füzet - Zboray Károly: A folyószabályozás időszerű kérdései

144 Zboray Károly feltöltődő szakaszának — így pl. a magyar Felső-Dunának •— szabályozása esetében, mikor a környező területek talaj vízalakulására is káros függő meder kialakulását kell megakadályoznunk. Mindezek mellett figyelembe kell vennünk, hogy hazánk vízgazdálkodási helyzetét elsősorban felszíni vizeink, vagyis a Kárpát-medence mélyfekvésű területén végighúzódó folyóink határozzák meg — mind a vízkárelhárítás, mind pedig a könnyebben hozzáférhető és hasznosítható vízkészletek tekintetében. Ezért az eddig elmondottak összefoglalásaként megállapíthatjuk, hogy hazai viszonyaink figyelembe vételével a folyószabályozás rendkívül sok irányban ható és több célból is szükséges, a helyes vízgazdálkodás egyik fontos alapját képező műszaki tevékenység. 2. A folyószabályozás gazdaságossága A vízgazdálkodás ágazataival való kapcsolatoknak fentiekben történt tárgyalása után helyénvalónak tartom a folyószabályozás gazdaságossága tekintetében kialakult álláspont rövid ismertetését. Előre kell itt bocsátani, hogy a folyószabályozási munkák gazdaságossága, népgazdasági haszna a mai megítélésünk szerint számértékekkel nem fejezhető ki. Néhány évvel ezelőtt a VÍZITER V-ben Horváth Sándor irányítása alatt külön munkacsoport is foglalkozott a folyószabályozás gazdaságosságának kérdésével és ez a munka jelentős mértékben hozzájárult a jelenlegi szakágazati álláspont kialakításához, illetve megerősítéséhez. A kérdés tárgyalásánál abból kell kiindulnunk, hogy a folyószabályozás nem öncélú és nem is termelő tevékenység, hanem ezzel a termelésre csak közvetve ható vízgazdálkodási ágazattal szemben annál sürgetőbben és fokozottabb mértékben jelentkeznek az igények, minél sűrűbben lakott és gazdaságilag minél fejlettebb a folyók környéke. A folyóvölgyek rendezése elengedhetetlen feltétele a folyómenti települések biztonságának, a közlekedési hálózat kiépítésének és használatának, a mezőgazdasági és ipari termelésnek. A népgazdasági ágazatok tehát csak a folyószabályozással és a szükség esetén ezzel összekapcsolt ármentestíéssel elért eredményekre támaszkodva tudják kedvező körülmények között megvalósítani saját célkitűzéseiket. Ezzel szemben minden mezőgazdasági, ipari, vagy közlekedési tervezés során ma már mindenki természetes adottságnak tekinti hazánk jelenlegi vízügyi helyzetét azokon az országrészeken is, amelyek a múlt század közepén még településre, mezőgazdasági, közlekedési vagy ipartelepítési célokra alkalmatlanok voltak a szabályozatlan folyók által való veszélyeztetettségük miatt. A vízrendezési munkák által már megteremtett kedvező helyzetben viszont a termelő és gyorsan megtérülő beruházásokkal szemben a ma is szükséges folyószabályozási munkákat nem egyszer holt beruházásoknak tekintik, holott az előbb mondottak szerint csak arról van szó, hogy a folyószabályozás esetében a célok komplex jellege folytán a gazdaságosság és a megtérülés nem közvetlenül, hanem közvetve, más beruházásoknál jelentkezik. Az igazság tehát az, hogy a folyószabályozás gazdaságossága önmagában nem vizsgálható, illetve nem fejezhető ki, hanem azt csak jellemezni lehet, a folyószabályozási költségek bizonyos hányadával pedig a mezőgazdasági, ipari, közlekedési és települési létesítményeket és azok fejlesztését kellene megterhelni. Persze a megterhelés mértékére még közelítőleg is bajos lenne javaslatot tenni; a helyzet feltárásával itt csupán az volt a célom, hogy a folyószabályozás gazdaságosságát vitató szemlélet helytelen voltára rámutassak.