Vízügyi Közlemények, 1968 (50. évfolyam)

1. füzet - Fáy Árpád-Becsey György: Csőszivattyútelepek hatásfoka és veszteségei

HOZZÁSZÓLÁS Pálíai Imre: „Az öntözési költség számítása a tápéi esőztetö fürt tervezésénél" c. tanulmányhoz RESS SÁNDOR

1 A Vízügyi Közlemények 1967. évi 3. számában közölt igen érdekes, a gyakorlat számára sok tekintetben újat nyújtó tanulmányában a szerző az új beruházási és hitel-konstrukció, valamint az Országos Vízügyi Főigazgatóság által közreadott költségszámítási rendszer keretében, az adott lehetőségek maximális kihasználásával próbálja az öntözés várható költségeit a gazdálkodó szemszögéből meghatározni. Számításai során a jelenlegi árrendszerben az ÉM által kidolgozott költségvetési normákat használja fel. Külön érdeme a szerzőnek egyrészt az, hogy a beruházás és üzem jelenlegi rendszerében készített költségszámításon felül, a mezőgazdasági üzemek szintjén is megvizsgálta az öntözőrendszer teljes költségét, másrészt az, hogy nagy körültekintéssel, üzemtani szempontból kifogástalanul megoldotta az üzem várható változó költségszámítását. Hozzászólásomat az új gazdaságirányítási rendszer bevezetésével létrehozandó „piaci" viszonyok indokolják. így a szerző költségszámítási módszerét nem vitatni, hanem csak gondolatait gazdasági szempontból kiegészíteni szeretném. A gazdaságilag hatékony döntések meghozatalának alapja a várható ráfordításoknak és hozamoknak az elemzése. Ez a számítás — valószínűségi jellegénél fogva — a gazdaságossági vizsgálat legbonyolultabb része. Épp ezért a várható ráfordításhozam viszonyok különböző variációit kell kidolgozni ahhoz, hogy döntésünk, akár üzemi vagy népgazdasági szinten megadott feltételek mellett optimális legyen. Kiegészítő megjegyzéseim elsősorban a költségváltozatok elkészítésére vonatkoznak: 1. javasolnám a felsorolt állandó költségeken belül — az eszközlekötési járuléknak — a kockázati költségnek és — a kisajátított föld átlaghozadékának a figyelembevételét. Noha ezeknek a költségtényezőknek számítása a gyakorlatban csak most honosodik meg, úgy vélem, hogy elhagyásukkal gazdasági döntésünk (összes következményeivel együtt pl. vízdíj megállapítása) téves lenne. Az eszközlekötési járulék (amely gyakorlatilag azonos a tőkekamattal) üzemi szinten költségtétel, mivel a nemzeti jövedelemből (vagy nettó üzemi eredményből) lekötött tőke elvárt hozadékát jelenti. A vízszolgáltató szempontjából az öntözés kockázata viszonylag nagy. Ugyanis tevékenysége végsősoron a hidrológiai valószínűségek (csapadék, talaj vízszintingadozás, párolgás) függvénye. Következésképpen az öntözőrendszer kapacitásának kihasználtsága ingadozó. Viszont alacsony kapacitás kihasználtság esetén állandó költségeinek fedezésére a kockázati költség bevezetésével alapot kell biztosítani. Nagyságának meghatározására a VITUKÍ Közgazdasági Osztályán számítási eljá1 Ress Sándor a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tud. munkatársa (Budapest) Az eredeti cikk a Vízügyi Köziemínyek 1967. évi 3. füzetében jelent meg.