Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

4. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

A rotterdami vízmű 569 1. ábra. A Rotterdami Vízmű a folyóból vett nyers víz kémiai összetétel szempontjából jobb volt, mint sok talajvíz. A századforduló táján azonban a Rajna vize a németországi iparosítás miatt fokozatosan és folyamatosan szennyeződni kezdett. Az egyensúly helyreállítása érdekében biológiai tisztítást vezettek be (részben a nagyméretű tározókban kialakuló természetes biológiai tisztulás, ún. öntisztulás formájában, részben a lassú szűrőkön), amelyet állandóan bővítettek. A folyók két irányból szennyeződtek. Keletről a Ruhr-vidék és a Mosel melletti területek nehéziparának fejlesztése és az ezzel együttjáró nagyarányú népszaporulat oly mértékben növelte a Rajnába jutó szennyező anyagok mennyiségét, hogy a vízellátást majdnem lehetetlenné tette. Nyugatról, a tenger felől a rotterdami kikötő mély kikötőmedencéinek kialakítása, valamint az ide vezető hajózóút és a Maas állandó mélyítése azt eredményezte, hogy különösen alacsony folyóvízállások idején a tengervíz mind feljebb és feljebb nyomult a folyókba. Számos vizsgálat mutatta ki, hogy ezekben a folyókban az érkező szennyezett édesvíz csak a felszínhez közeli vízrétegekben áramlott a tenger felé, az alsó rétegekben, a folyók fenekéhez közel, a tengerből benyomult, az édesvíznél nehezebb fajsúlyú sós víz foglalt helyet. A két irányból érkező szennyeződések közül a nyugatit lehetett könnyebben leküzdeni. Mivel apály idején a folyókba nyomult tengervíz is visszahúzódik, nagy átemelőtelep segítségével ilyenkor vették ki a folyóból a vizet és akkora tározóban tározták, amelynek térfogata elegendőnek bizonyult a következő apályig. A keletről érkező ipari szennyeződés már jóval több gondot okozott. A szennyeződés ugyanis már olyan mértékben növekedett, hogy alacsony folyóvízállásnál (amikor túlságosan nagy volt a szennyeződés koncentrációja) a hagyományos biológiai módszerek már nem voltak képesek megfelelő tisztítást biztosítani. A szükségesség vezetett tehát a kémiai tisztítás bevezetéséhez, ami lényegesen jobb eredményeket adott ugyan, de alacsony folyóvízállásnál még ez sem biztosított kielégítő hatásfokot. Ebből azt a következtetést kellett levonni, hogy alacsony vízállásnál vízellátás céljára nem szabad vizet kivenni a folyóból. Hogy ez elkerülhető legyen, olyan térfogatú tározókat kellett létesíteni, amelyeket magas folyóvízállásnál szivattyúk segítségével megtöltenek, és amelyek biztosítják a kívánt vízmennyiséget a következő magas vízállásig. 7 vízügyi Közlemények