Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

4. füzet - Sulyok-Schulek Béla-Bácsi Elek: A korszerű öntözés kérdései

508 Sulyok-Schulek В.

—Bácsi E. 5. ábra. A hervadáspont vándorlása Fig. 5. Shifting of the wilting point Abb. 5. Verschiebung des Welkpunktes lözte a talaj nedvességet. Л görbe ennek folytán deformálódik, de az eltorzulás mérsékeltnek mondható. Ha a téli nedvesség átlagos, de a nyárit öntözéssel az átlag kétszeresére fokozzuk, az arány felborul, mert 180 mm úgy aránylik a 236-hoz, mint 0,75:1-hez. A hervadáspont ekkor a 3—3' vonalpár szerint kb. július 13-ra tolódik el, illetőleg idő előtt jelentkezik. A növény ez esetben kb. 14 napon át nedvességfedezet híján van. A deformáció ezért nagyfokú lesz, és e természetellenség káros és veszélyes következményekkel járhat. A növekedésgörbe tehát arra figyelmeztet, hogy nem lehet a nyári öntözéseket kritika nélkül fokozni, nem lehet a kimaradt téli nedvességet bizonyos határon túl nyáron veszély nélkül pótolni. A hervadáspont helyváltoztatása, vándorlása csak addig veszélytelen, amíg a téli-nyári nedvességek aránya nem tér el számottevően az 1,6:1 aránytól. Megjegyezzük, hogy az ábra szerinti 1 jelű görbe a tárgyalt, kizárólagos téli tározásból előálló deformálódásmentes sygmoidális növekedést szemlélteti, ahol is a hervadáspont egybe esik az érintési ponttal. (í. Az öntözési időszak alapelvének igazolása szántóföldi növényekre vonatkozólag Kutatásaink eredményét a gyakorlatban felhasználva különböző tenyészidőtartamú növényeket öntöztünk ezen 1/3-os elv alapján, és közel két évtized öntözéses termelése igazolta az elmélet helyességét.