Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
4. füzet - Sulyok-Schulek Béla-Bácsi Elek: A korszerű öntözés kérdései
502 Sulyok-Schulek В. —Bácsi E. E görbe tulajdonképpen két félgörbéből áll, melyeket június közepe körül rövid, növekedést alig mutató, a—b jelzésű vonalrész köt össze. A növekedés csaknem teljes stagnálása a májusi napfénybőség után, a június közepe körüli napsütés visszaesésében leli magyarázatát. Ez a meteorológiai adottság klímánk sajátossága. E szakaszt figyelmen kívül hagyva, a két félgörbe végét illetve kezdetét képzeletben egymáshoz illesztve valóban sygmoidális görbét kapunk. Ennek matematikai kifejezését megállapítottam [5][4]. 0 adja, ahol 0 t a Gauss-féle hibaintegrált jelenti. A képletben h a függvény végértéke, t a tenyészidő egy tetszőleges pontja, т a tenyészidő fele, «т =0,03-100, mivel az ábra szerint a tenyészidő tartama 200 nap. Ez az egyenlet matematikai nyelven a növekedést fejezi ki. A növekedésgörbe egyenletének elemzése és grafikus vizsgálata az öntözés elméletében eddig nem ismert, s a gyakorlatban is hasznosítható összefüggéseket eredményez. 2. A növekedést előidéző transpiráció A görbe bármely pontjához tartozó érintő iránytangense jellemző a növekedés intenzitására : az enyhe emelkedésű szakaszoknak kisebb, a meredek szakaszoknak nagyobb növekedés felel meg. (Lásd az ábrán az 1 és 2 pontokat). Mivel azonban a növekedés arányos az azt előidéző nedvességmennyiséggel [2, 3, 4] [1, 2, 3], ha az arányossági tényezőt l-nek vesszük, a görbe mindkét fogalmat kifejezi, tehát kettős értelművé válik. Az érintő iránytangense azonban nem más mint a függvény differenciálhányadosa a vizsgált pontban, és jelenti a pillanatnyi — gyakorlati értelemben a napi — növekedést, valamint nedvességszükségletet. E differenciálhányadosok mértani helyének matematikai megállapítása, vagyis egyenlete, a növekedésgörbe függvényének differenciálásával határozható meg. (2. ábra, lásd alsó részét). A levezetés végeredménye szerint [5][4] ez: j Az egyenlet harang alakú görbét fejez ki, ami mind a napi növekedések, mind a napi nedvességfogyasztások ábrája is. Ez utóbbi azonban nem más, mint a transpiráció egyenlete. Túrkevén az évi csapadék átlaga 545, a téli nedvességé 180, a nyárié 118 mm. Tehát az évi nedvesség összesen 298 mm. A nedvesség — vagyis a csapadékból megmaradó és a növény által felhasználható rész — meghatározásának módját a Vízügyi Közlemények 1967/2. számában ismertettük. Ha feltételezzük, hogy a gazdasági év elején, vagyis október kezdetén a talajban nincs nedvesség, úgy a növekedés és az ezt előidéző transpiráció 298 mm évi nedvességmennyiségen alapul. Ezt szemlélteti az 1—1' korrespondeáló görbepár.
