Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

4. füzet - Gálfi János-Korim Kálmán: Harkányfürdő felszín alatti hidrológiai és termikus viszonyai

Harkányfürdő 499 ciós mérések adatai arra engednek következtetni, hogy az alaphegységrög izolált, és nagyjából a harkányi fürdő területén van viszonylag legmagasabb helyzetben. A tanulmányban részletezett vizsgálatok értelmében a harkányi geotermikus anomália megközelítően 1 km

2 kiterjedésű. A geoelektromos és gravitációs mérések szerint az alaphegységrög északon és nyugaton a hévízkutaktól kb. 500 m-re leszakad, délen azonban még tovább követhető. A további kutatás célja a gravitációsan körvonalazott és határozott maximummal jelentkező harkányi eltemetett alaphegységrög nyomozása talajellenállásméréssel. Ennek során igen fontos a harkányi rög összefüggésének és viszonyának meghatározása az ettől délre levő alaphegységrésszel, amely a Gordisa—Maty környéki gravitációs maximumot hozza létre. A részletes kutatásra az eddigi tapasztalatok szerint a függőleges elektromos szondázás megfelel, mivel a nagy ellenállású alaphegység jelentős ellenálláskülönbséget mutat a fedő agyagos rétegekhez képest. Remélhető még az is, hogy a vertikális szondázással az átmozgatott, töredezett és hidrotermálisán bontott — így kisebb ellenállású — zónák és helyek elkülöníthetők az alaphegység üde részeitől. Ezzel egyidejűleg a geotermikus mérési sorozat folytatása kívánatos, hogy az esetleges pozitív anomáliák — viszonylag meleg területek — fellelhetők legyenek. Végül igen lényeges a harkányi geotermikus anomáliatérképen kimutatott másodlagos maximumon megfelelő (300 m) mélységű fúrás telepítése a mélyföldtani és vízföldtani viszonyok tisztázására. Ez a fúrás, mint geofizikai támpontfúrás, egyben az eddigi műszeres vizsgálatok földtani értelmezéséhez is alapul szolgálna. IRODALOM 1. Gombócz Endre: Diaria Itineram Pauli Kitaibelii. Budapest, 1945. 2. iff. Lóczy Lajos: A Villányi és Báni hegység geológiai viszonyai. Földtani Közlöny, 1912. 42. k. 9—10. 3. van Nostrand, R. G.—

Cook, К. L. : Interpretation of Resistivity data. Geol. Surv. Prof. Paper, 499. USA 1966. 4. Paparov, H.: Geoelectric Studies of Thermae. Rev. of the Bulgarian Geol. Society. 1964. 25. k. 3. füz. 5. Paparov, H. : Geophys. Studies by Thermal Waters by the Vertical Electric Drilling Method. U. az, 24. köt. 2. füz. 6. Petrucci, G. : I sondaggi elettrici vertical! del sottosuolo e la ricerca dell' acqua. Geofisica Applicala, 24. k. 1. sz. Milano, 1959. 7. Schmidt E. R. és munkatársai: Vázlatok és tanulmányok Magyarország vízföldtani aüaszához. Budapest, 1962. 8. Schulhof Ödön és munkatársai: Magyarország ásvány- és gyógyvizei. Budapest, 1957. 9. Szabadváry L.—

Posgay K. : Mérnökgeofizika. Budapest, 1966. Tankönyvkiadó. 10. Stegena L.: Geotermikus módszerek. Bányászati Kézikönyv. 3. köt. 387. o. 11. Vadász E. : Termális „karsztvíz" Délbaranyában. Hidrológiai Közlöny, 1949. 29. évf. 3—4. sz. 12. Zsigmondy Vilmos: Mitteilungen über die Bohrthermen zu Harkány und Margaretheninsel. 1873. 13. A Mecsek- és Villányi hegység geofizikai kutatásának eredményei. A M. Áll. Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet Évkönyve, I. köt. 1964.