Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

4. füzet - Gálfi János-Korim Kálmán: Harkányfürdő felszín alatti hidrológiai és termikus viszonyai

Harkányfürdő 493 a mérési területen a felszíni rétegek ellenállása helyről-helyre rendszertelenül változik, így a vertikális szondázási görbéken szabálytalanul módosítja a kutatás szempontjából fontos mélyebb rétegek ellenállását. A talajellenállás-mérés kivitelére a kb. 1 km

2 nagyságú kutatási területen egyenletesen elosztott 136 mérési ponton végeztünk vertikális szondázást. (A szondázási helyeket pontok jelölik a 15. és 16. ábrán.) A maximális alkalmazott AB elektródköz 100 m volt, tehát kb. 30 m behatolási mélységet értünk el. Ezzel az alapkőzetet nem értük ugyan el, de az esetleges hévizes vető hatásának már jól érezhetőknek kell lennie. A fedő rétegek említett változatos felépítésének illusztrálására néhány tipikus q(AB) diagramot adunk a 14. ábrán. A fedő néhol csaknem teljesen homogén (a és b), másutt tipikus kétréteges (c és d), helyenként pedig még változatosabb, többréteges (e). A szondázási görbék jellegükben ezekkel a formákkal egyeznek: az AB elektródköz növelésével az átlagos ellenállás (g) csökken; a mélyebben levő rétegek kisebb ellenállásúak, mint a felszíniek. Kiértékelésünk első — minőségi — lépésében feltételeztük, hogy a felszíni rétegek az egész területen hasonlóan módosítják a mélyebb rétegek hatását a függőleges szondázás során, tehát a nagy AB távolságokhoz tartozó g értékek a kb. 30 mélyen levő rétegösszlet relatív ellenállásváltozására jellemzőek. Példa14. ábra. Tipikus vertikális elektromos szondázási szelvények Fig. 14. Representative profiles of vertical electrical sounding Fig. 14. Profils verticaux typiques de sondages électriques