Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

4. füzet - Gálfi János-Korim Kálmán: Harkányfürdő felszín alatti hidrológiai és termikus viszonyai

486 Gálfi J.—Korim К. A mérésre alkalmas kutak területi eloszlása nem egyenletes, ezért a különböző szintekre vonatkozó izoterma térképeken egy-egy területet részletesen, másokat pedig csak nagyjában lehetett kidolgozni. Az átlagos hőmérsékleteloszlásra megbízható adatokat kapunk a 6 m mély kézifúrások — azonosan készített — rendszeréből. Ezekben a kutakban végzett hőmérsékletmérésből szerkesztett izoterma térképeket a 9. ábra mutatja. A többi izoterma térkép lényegileg ugyanezt az eloszlást mutatja, azzal az eltéréssel, hogy ahol a kúthálózat sűrűbb volt, a feldolgozás is részletesebb. Áttekintés céljára egyesített izoterma térképet készítettünk, úgy hogy a részletesen kidolgozott területrészek relatív (környezetük átlagához viszonyított) hőmérsékleti értékeit véve figyelembe, a 9. ábrán ezeken a területeken az izotermákat e relatív értékek szerint szerkesztettük ( 10. ábra). Megfigyelésünk szerint a talajvíz hőmérséklete időben is változik 1. a levegő hőmérsékletének évszakos, napi és napszakos változására, 2. csapadékbeszivárgásra, 3. az evapotranszpiráció hatására, 4. a felszíni vízfolyások hatására. Reális vízhőmérsékleti értékek megállapítására, tehát e külső módosító tényezők hatásának kiküszöbölésére a méréseket több napon át ismételtük, néhány kulcskútban pedig nagyobb időközökben is mértünk. A talajvíz-hőmérsékletet a fenti tényezők befolyásolják ugyan, de nem olyan mértékben, hogy relatív értékelés lehetséges ne lenne. A 9. és 10. ábrák izoterma térképei — e megszorítással — a talajvíz hőmérsékletének térbeli eloszlását mutatják és belőlük a termikus hatást létrehozó hévíz felszín alatti elterjedésére következtethetünk. A fűtő és hűtő hatástól mentes talajvíz átlagos hőmérséklete 10—11 C°, ami a környék átlagos levegőhőmérsékletévei (10,9 C°) egyezik. E szerint — mint az izotermatérképeken látható — a feltörő hévíz, mint termális ható, viszonylag nagy területen idéz elő jól mérhető hőmérséklet-emelkedést. A geotermikus anomália közelítőleg 1 km

2 területű. A termálkutak közvetlen közelében az izoterma térkép centrális szimmetriája világosan utal arra, hogy itt a hőhatás teljesen a feltörő hévíztől származik. E hatás kiterjedésének becslésére a 9. ábrán két szelvény mentén megállapítottuk a hőmérsékleteloszlást és a 11. ábrán szemilogaritmikus koordinátarendszerben ábrázoltuk (TI és T2 jelű vastag vonal). Azzal a helytálló feltevéssel, hogy a hatás közel függőlegesen nagy mélységből felszálló hévíztől származik, stacionárius hőállapotot tételezve fel számíthattuk e vertikális vonalszerű hőforrás terét: T=k In (z+yi?+7)~

1= -k In z-k In (l+yi + |

2)= —k In z-kL. Itt T a középponttól г távolságban mért hőmérséklet, a végtelen hosszúnak feltételezett vonalszerű hőforrás a centrum alatt z mélységben kezdődik és £ = r/z a relatív távolság. A képletben a hőmérséklet eloszlási görbe alakját meghatározó tényező in (i+yT+y

2)=L. Az L függvényt ugyancsak all. ábrán mutatjuk a (|, L) szemilogaritmikus rendszerben. A vonalszerű hőforrás feltételezés akkor felel meg a valóságnak, ha — amint ez a megelőző kifejezésekből látható — az L elméleti görbét az r (illetve |) tengely menti eltolással és а к tényező változtatásával rá tudjuk illeszteni a mért TI és T2 szelvényre. Az eltolás mértékéből egyben a z forrásmélységet is kiszámít-