Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

4. füzet - Gálfi János-Korim Kálmán: Harkányfürdő felszín alatti hidrológiai és termikus viszonyai

Harkányfürdő 483 3. Vízkémiai viszonyok Л Harkány környéki víztípusok vegyi összetétele nem egységes, függőleges és vízszintes irányban egyaránt változó. Ezek a vizek hidrogénkarbonátos jellegűek, viszonylag kevés összes oldott alkotórésszel. A talajvizekre viszonylag magas klorid és szulfát, valamint helyenként (pl. a harkányi sportuszoda környékén) jelentős vastartalorn a jellemző. A HC0

3 tartalom 280—838 mg/l, átlagosan 600 п^Д. A kloridion-tartalom változását (16 — 304 mg/l) a mellékelt térkép ábrázolja (8. ábra). Az összes oldott alkotórész 570— 1845 mg/l, átlagosan 1200 mg/l, vagyis nagyobb, mint a mélységi karbonátos tárolóból származó hévízé. A rétegvíz kloridtartalma 146 mg/l. Részletes rétegvízelemzéssel nem rendelkezünk. A karbonátos, hasadékos tárolóból származó mélységi (karszt) vizek közül a harkányi hévíz kissé kénes, szénsavas alkálihidrogénkarbonátos jellegű 1100 mg/l átlagos összes oldott sótartalommal és 115 mg/l kloridion tartalommal. A harkányi víz vegyi összetétele, akárcsak a hőmérséklete az elmúlt száz év alatt lényegében változatlan. A büdöstapolcai, siklósi, kistapolcai és beremendi hévizek összes oldott sótartalma 712—930 mg/l, csekély (8—29 mg/l) kloridion tartalommal. A karbonátos kőzetből feltörő hévizek összes oldott sótartalma, a vizek hőmérséklete és a víztárolók mélysége között bizonyos összefüggés mutatkozik. A harkányi talajvizek helyenként viszonylag nagy kloridtartalma részben tektonikai vonalakhoz kötött, vagyis a feltörő és talajvízbe keveredő hévíznek tulajdonítható. A hévízre jellemző 115 mg/l kloridtartalomnál nagyobb koncentráció esetén a mocsaras-lápos részeken pangó talajvizek kismérvű bepárlódására gondolunk. 4. Hidrodinamikai viszonyok Hidrodinamikai szempontból igen nagy a különbség a vízszintes településű laza homokrétegekben mozgó talaj- és rétegvíz, valamint a hasadékos kőzetekben áramló mélységi víz között. Az előbbi nyílt tükrű, míg az utóbbi feszített tiikrű, artézi jellegű vízrendszer. A talajvíz mozgását a primer hidrológiai alapelemek (csapadék, beszivárgás, párolgás) változása befolyásolja, míg a mélységi vizét nem. A laza homokokban szűrődő talajvizekre a Darcy-törvény érvényes, míg a hasadékos-repedéses karbonátos kőzetekben a Darcy-törvénytől eltérő áramlási viszonyok állanak fenn. A Harkányban feltörő hévíz nyugalmi szintje a Harkány III. sz. hévízkútban 4,20 m a térszín felett (98,97 m A. f.), Harkány IV. sz. hévízkútban 1,95 m a térszín felett (98,36 m A. f.). A harkányi I. sz. kút kezdeti 1600 l/p hozama a korrózió okozta csőmeghibásodás miatt ma már csak 690 l/p. A tönkrement és felszámolt II. sz. kút utolsó vízhozamadatát Cziráky József közölte 1961. évben, 600 l/p. A III. sz. kút jelenleg 1200 l/p, a IV. sz. kút pedig 775 l/p hozamú. A három üzemben levő kút napi összes vízhozama 2665 l/p (4620 m

3/nap). A hidrodinamikai vizsgálat során Szpiriev Bozsidár kölcsönhatást mutatott ki az I. és III. sz. kút között, ami a közelség miatt kézenfekvő. A kifolyó víz hőmérséklete 62—63 C°, míg a kutakban mért talphőmérséklet 63,5—64 C°. A geotermikus gradiens reciprokértéke tehát az 54 m-ben mért 64 C°-os