Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
1. füzet - Kienitz Gábor: az 1965-66. évi belvíz hidrológiai értékelése
40 Kienitz Gábor síkvidéki vízgyűjtőin azonos nagyságrendűeknek tekinthetjük e az adott esetben? Az 1. és 2. fejezetben tárgyalt Cs ő őszi csapadék, tf talajfagy, h hóvíztartalom és Cs k kísérő csapadék határozzák meg M értékét : M=M(Cs ő, tf, h, Cs k) (3) Áttekintve az egyes területek ilyen adatait (I. táblázat, 12., 19., 14. és 15. oszlopok), a következőket állapíthatjuk meg. Az őszi megelőző csapadék értéke kivétel nélkül mindenütt meghaladta a talajok elméleti tározóképességét, így a talajok felső rétegeinek telítettsége mindenütt vízkapacitás körüli volt a fagy beálltakor. A talajfagy mélysége mindenhol legalább 10 cm volt, és nem mutat lényeges szórást. A hó víztartalmának és a kísérő csapadéknak az együttes értéke (16. oszlop) általában 80—100 mm körüli, azonos nagyságrendűnek tekinthető volt, amitől csak az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság 150—160 mm körüli értékei jelentenek eltérést. Különbségeket tehát legfeljebb a kiváltó csapadékokban állapíthatunk meg, kérdés azonban, hogy ezek értéke nem haladt-e meg mindenhol olyan felső határértékeket, amelyeken felül már gyakorlatilag azonos nagyságrendű volt belvízkeltő hatásuk? Vizsgálataink, amelyek során a kiváltó csapadékokat kapcsolatba kívántuk hozni a levezetett belvízmennyiségekkel, teljes szórást mutattak. Ezért jogosnak látszik az a feltételezés, hogy az 1966. évi tavaszi belvíz során az M meteorológiai tényezők az ország összes síkvidéki vízgyűjtőiben meghaladták azokat a határértékeket, amelyeken felül szélsőséges belvízhelyzet alakul ki, mégpedig mindenütt azonos mértékben haladták meg. Ennek a feltételezésnek az alapján a (2) egyenlettel számolunk, viszont megállapításaink csak azokra a szélsőséges belvízhelyzetekre lesznek érvényesek, amikor az M-re jellemző tényezők a most előfordultakhoz hasonló nagyságrendűek. A második kérdés a ht helyi tényezők figyelembevételének módja. Amennyiben feltételezzük, hogy a belvíz keletkezésében általánosságban a talaj víztartalma játszik főszerepet, akkor a már fentebb megállapított maximális előzetes telítettség alapján hasonlónak ítélhetjük a helyzetet ebből a szempontból is az összes síkvidéki vízgyűjtőben, akár magasan volt a talajvíz szintje, akár nem. Ha ugyanis M meghaladta azt a határértéket, amelyen felül a talajba való további beszivárgás már mindenütt elhanyagolhatóvá vált (függetlenül a talaj fajtájától, a művelés módjától és a talajvíz helyzetétől), akkor ez a feltevés jogos; ha viszont a beszivárgás viszonylag nagymértékű maradt (M-től függetlenül), akkor nem. A ht így csak a kötöttebb talajú vízgyűjtőkben vehető hasonlónak az adott helyzetben, vagyis eredményeink a laza talajú vízgyűjtőkben nem lesznek fenntartás nélkül elfogadhatók. Síkvidéki vízgyűjtőink nagyobb hányada azonban az első csoportba tartozik, így megtehetjük az említett feltételezést, szem előtt tartva a laza talajú területekre vonatkozó fenntartásokat. így a (2)-ből a hasonlónak ítélt M-t elhagyhatjuk: f (kt,t,qs,B) = 0 (4) A feladat mármost megfelelő értékekkel jellemezni a szimbolikusan jelölt tényezőket, és megállapítani a köztük levő összefüggést. Először nézzük meg, hogy miképp változtak az et elöntött területek a belvízhullám során, s hogy miképp oszlott meg a levezetett belvízmennyiség az időben (2. ábra)', az itt feltüntetett belvízmennyiségek a vízügyi igazgatóságok dekádjelentései szerintiek. A belvízhullám során levezetett össz-belvízmennyiségeket a zárójelentések alapján az
