Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
1. füzet - Kienitz Gábor: az 1965-66. évi belvíz hidrológiai értékelése
38 Kienitz Gábor oszlása, valamint a felső talajrétegek vízkapacitásig történő tározására vonatkozó irodalmi adatok [4] felhasználása alapján számított elméleti talajtározási értékek. A talajok felső, a belvizek keletkezésében szerepet játszó rétegei ilyen vízoszlopok tározásával vehetők elméletileg figyelembe. A 6. oszlopban az s csatornasűrűség a nyilvántartott, különféle rendű csatornák összhosszúságára vonatkozik. 7 — 10. oszlopok: A q fajlagos kiépítés vonatkoztatható az adott területen található elsődleges átemelések összteljesítményére (q s z), illetve gravitációs levezetést véve figyelembe, a befogadó vízállásától függően egy minimális (</™ п) és egy maximális (q™ x) érték adható meg rá. Természetesen, ezek az értékek tág határok közt szórnak, és mindig az adott belvíz-levonulás sajátos viszonyaitól függ, hogy ténylegesen milyen <7jeii jellemző fajlagos vízszállítás jött létre. Ez az érték attól függ, hogy a terület mekkora hányadán és milyen mértékben sikerült az elméletileg rendelkezésre álló szivattyúkapacitást maximálisan kihasználni (hordozható egységek bevetésével a nyilvántartott q s z nőhet, a gépek hatásfokának csökkenésével, illetve azok meghibásodásával csökkenhet), valamint attól, hogy a gravitációs levezetés keretében, a befogadó adott vízállásai mellett, milyen vízkormányzással, milyen maximális lefolyást sikerült létrehozni. Bár a mondottak szerint az egyes belvíz-előfordulások során más és más értékeket vehet fel egy-egy területen, mégis feltételezhető, hogy azonos nagyságrendű belvízjelentkezések esetén, egy nagy terület átlagaként számítva értéke közel állandó lesz, feltéve, hogy a levezetést szolgáló létesítmények is ugyanazok maradnak. A 10. oszlop az adott helyzetre vonatkozó q^„ értékeket tartalmazza, amelyek meghatározására még visszatérünk. A táblázat 12. oszlopa a megelőző csapadékok értékeit adja a tartós fagy beálltáig bezárólag, míg a 15. oszlop a belvíz jelentkezésével egyidőben észlelt, azt kísérő csapadékok értékeit tartalmazza. A 14. oszlop a hóban az olvadás bekövetkezése előtti napokban tározott vízmennyiség közelítő értékeit tartalmazza a VITUKI országos hófelmérési adatainak figyelembevételével. A 16. oszlopban levő értékek az előbbi két fajta értékek összegei, és a belvizet közvetlenül kiváltó csapadéknak tekinthetők, szemben a 17. oszlop értékeivel, amelyek a megelőző csapadékot is tartalmazva, a belvízjelenséggel kapcsolatba hozható összcsapadékot jelentik. A 19. oszlop az olvadás előtti napok átlagos talaj fagy-mélységeit tartalmazza (amelyeknél korábban természetesen mélyebben is előfordulhattak). A 20. oszlop a belvízhullám összlefolyási értékeit adja, tartalmazva a fagyos időszak során jelentett levezetéseket is. Sajnos ezekkel a számokkal csak a vízügyi igazgatóságokra vonatkozóan rendelkezünk, nem pedig belvízi tájegységenként (ugyanis az új belvízi jelentő rendszer a belvíz jelentkezése idején még nem volt bevezetve). A 21. oszlop a belvízhullám során előfordult maximális mesterséges tárözás értékeit tartalmazza. A 22. oszlop az elöntés legnagyobb kiterjedését adja km 2-ben, a 23. oszlop pedig ugyanezt, a területek kiterjedésének százalékában. A táblázat további jelöléseivel és értékeivel a következő tárgyalások során foglalkozunk. 2. A belvíz-jelenség alapegyenlete és ennek alkalmazása az adott esetre A belvíz akkor keletkezik, ha egy síkvidéki vízgyűjtőben, ahol az esésviszonyok / oly tán természetes lefolyás nincs, vagy csak igen lassan jön létre, meteorológiai tényezők folytán, a helyi adottságoktól függő mennyiségű víz jelentkezik, ami a mezőgazdaság szempontjából káros mértékben telíti a talaj felső rétegeit, és felszíni elöntéseket okoz. Ezek a nemkívánatos vizek az emberi beavatkozástól függő mértékben és idő
