Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)
3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók
456 Tyavoda Oridrej Ezeknek a körülményeknek a mérlegelése, valamint az egyes lehetséges változatok előzetes műszaki gazdasági értékelése után úgy döntöttek, hogy az alapozás következő két fő változatát kell részletesen megvizsgálni: alapozás szigetelt teknő alkalmazásával, alapozás a munkagödör időszakos víztelenítésével, illetőleg a részleges víztelenítés és a vízzáró teknő alkalmazásával. A helyszínen a brnoi IGHP által végzett nagyméretű kísérletek eredményei arra mutattak, hogy a teknő falai és feneke a szükséges mélységben elkészíthetők. A teknő függőleges falainak injektálással való megvalósítása azonban gazdasági és műszaki szempontból kedvezőtlenebbnek mutatkozott, mint a résfalak készítése. A réskitöltésre alkalmazott agyag-cementbeton tulajdonságai, főleg nyomószilárdsága és áteresztőképessége megfelelőek voltak. A nyomószilárdság nagysága (a nyomás lassú, és hosszú ideig tartó fokozásánál) mintegy 20 kg/cm 2, áteresztőképessége nagyságrendileg 10 _1 0 + 10 _ n m/s volt. A falak szerkezeti kérdései közül megoldhatatlan maradt még az egyes lamellák érintkezésének kérdése. Egyik lehetséges megoldásnak látszott a lamellák sík lappal való ütköztetése. A sík lapokat a falvastagságnak megfelelő méretű, ideiglenesen beépített zsaluzással alakították ki. Ennek a csatornának a hatásosságát a fal külső oldaláról való injektálással lehet fokozni. A teknő alaprajzi méreteit nagyon kedvezőtlenül befolyásolhatja a tőzegrétegek előfordulása. Ugyanis a tőzeg kis nyirófeszültsége miatt ennek a rétegnek a mélységében és e fölött a fal igénybevétele nagyon kedvezőtlen. Ezeket a hatásokat a fal vízszintes kihorgonyzásával, vagy pedig a teknő belsejéből a falra ható elegendően nagy földnyomással lehet kiküszöbölni. Ez utóbbi viszont szükségessé teszi a teknő alapterületének megnövelését. A próbaszivattyúzások, továbbá az ideiglenes víztelenítéssel kapcsolatos kérdések megoldása céljából előzetesen és pótlólagosan végzett kísérletek, rámutattak a talajvízszint-süllyesztés reális lehetőségére és a vízzáró teknő méreteit befolyásoló hatására. A 8. ábrán a kutakkal végzett talajvízszint-süllyesztés változatainak sorozatából vett két megoldás síkbeli elektromos analóg kismintáját mutatja. Az áramképet összehasonlítva meghatározható a vízerőtelep alvízcsatornájának a szivárgási viszonyokat befolyásoló hatása. Az alvízcsatornát az erőtelep és a hajózsilip alapozásával egyidejűleg kell megépíteni. Ez a körülmény érzékenyen módosítja a munkagödör víztelenítésének tervezésénél figyelembe veendő kerületi feltételeket. A vízerőtelep ideiglenes víztelenítéssel való alapozása az adott hidrogeológiai körülmények között sem műszakilag, sem gazdaságiiag nem látszott megvalósíthatónak. A felszíni szivattyúzással való víztelenítés a munkagödör rézsűinek és fenekének stabilitásával kapcsolatos nehézségek miatt legyőzhetetlen akadályokba ütközik. Kutakkal való víztelenítéshez nagyságrendileg 10 m 3/s vízhozamot kellene szivattyúzni. Ez még akkor is néhány száz (2 — 300) nagy átmérőjű (800 — 1000 mm átmérőjű) és mintegy 50—60 m mély talajvízszint-süllyesztő kút alkalmazását tenné szükségessé, ha az ismeretes legnagyobl) teljesítőképességű búvárszivattyúkat alkalmaznák. Ezért műszakilag sokkal előnyösebbnek látszott a részleges víztelenítésnek vízzáró teknővel való kombinálása. A részleges víztelenítésnek az adott körülmények között a következő fő céljai voltak: 1. A teknő fenekére ható nyomás és ezáltal a teknő vastagságának csökkentése. 2. A talajvízszint 8—15 m-es süllyesztésével lényegesen kedvezőbbé tenni a teknő falainak igénybevételét főképpen a tőzegréteg szintjében és a fölött. 3. A teknő területének és ezáltal főleg a fenekénél alkalmazott injektálás költségeinek csökkentése. Az elvégzett próbaszivattyúzás eredményei azt mutatták, hogy a talajvízszint mintegg 10 m-rel süllyeszthető (a 15 m-es süllyesztés ugyancsak irreális). A 30 m mély kutakból való szivattyúzás a homokos és kevésbé vízáteresztő rétegek miatt, nagyobb mélységekben kismértékben befolyásolta a nyomásviszonyokat. Minthogy a kutakkal végzett talajvízszint-süllyesztés egyik legfőbb gazdasági hatása a teknő fenekére ható felhajtóerő csökkentése, a szivattyúzásoknál a teknő feneke alá érő, tehát mintegy 60 m mély, a teknő feneke alatti nyomásokat csökkentő kutakat kell alkalmazni. A talajvízszint-süllyesztésnek a falakra ható terhelést befolyásoló hatása
