Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

Vasbeton héjcsatornák vizsgálata 441 b) A kísérleti szakasz berendezése i. A KÍSÉRLETI EREDMÉNYEK FELDOLGOZÁSA a) A mérést terhelő hibák hatásának előzetes becslése A mérési eredmények feldolgozásának első lépéseként a méréseket terhelő véletlen-jellegű hibák hatásának előzetes becslését végeztük el, hogy így — egyrészről — támpontot kapjunk azoknak a hibáknak az értékére, melynél nagyobbak már csak az esetleg előforduló durva észlelési hibák hatására jelentkezhetnek — másrészt — lehetőség nyíljék az egyes mérések megbízhatóságának az értékelésére, s így a legmegbízhatóbb eredmények meghatározására. c) A kísérletek végrehajtása Az így berendezett kísérleti csatornaszakaszon a mederérdesség meghatározása érdekében két méréssorozatot végeztünk el, az 1. sorozatban három, a 2. sorozatban hét méréssel. Az 1. sorozatban a rendelkezésre álló legnagyobb vízhozamot vezettük végig a szakaszokon úgy, hogy a csatorna végén a víz szabadon bukott az aknába. A 2. sorozatban az előző vízhozamnak mintegy felét bocsátottuk a csatornába, s a víz a csatorna végén alkalmazott visszaduzzasztást okozó elzáró tábla felett szabad átbukással átfolyva hagyta el a kísérleti szakaszt. Az 1. sorozatban permanens gyorsuló vízmozgás (leszívás), a 2. sorozatban permanens lassuló vízmozgás (duzzasztás) állt elő. A permanens állapol beálltát a rajzoló vízmércéken, illetve a mindhárom észlelési szelvényben egyidejűleg 3 percenként végzett piezométer-leolvasások alapján állapítottuk meg. A víz beállása után kezdtük meg a vízhozammérést a 11. szelvényben; természetesen úgy, hogy egyidejűleg mindhárom szelvényben folytattuk a 3 percenkénti piezométerleolvasásokat egészen a vízhozammérés befejeztéig. A sebességmérést Ott-féle Minor-típusú forgóműves sebességmérővel végeztük egyenletes pontkiosztással [3], az 1. sorozatban 23, a 2. sorozatban 29 pontban, pontonként 50"-es mérési idővel. A 234,78 m hosszú kísérleti szakaszt három szelvénnyel két részre osztottuk. A felső — I—II szelvény közötti — szakasz hossza 168,56 m; az alsó — II— III szelvények közötti — szakaszé 66,22 m volt. Mind a három szelvénybe a csatornaelemekbe piezométer csatlakozások céljára 3 — 3 db csőcsonkot építettünk. A piezométerek 0 pontját minden szelvényben szintezéssel a csatornafenékkel egy szintre állítottuk be. Így a mm osztású piezométerskálán végzett leolvasás [közvetlenül a vízmélységet adta. A három „0" pont egymáshoz viszonyított magasságát 1 mm középhibával jellemezhető hossz-szintezéssel határoztuk meg. A szakaszok határát képező három szóban forgó szelvényben a permanens állapotrögzítése céljából 1 — 1 rajzoló vízmércét is beépítettünk, melyekbe a vizet a csatornafalba épített csőcsonkokhoz csatlakozó 12 mm átmérőjű gumitömlőkön át vezettük. 9* 2. ábra. A kísérleti héj csatornaszakasz (Perém/i K. felvétele)