Vízügyi Közlemények, 1967 (49. évfolyam)

3. füzet - Rövidebb közlemények és beszámolók

VASBETON HÉJCSATOItNÁK HIDRAULIKAI VIZSGÁLATA HÖRCHER FERENC

1 1. ELŐZMÉNYEK A Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet az Országos Vízügyi Főigazgatóság megbízásából 1963-ban kezdte meg a hazai héjcsatorna típus kialakítását célzó kutató munkát. Ennek során — a külföldi megoldásokat és a hazai kezdeményezéseket részletesen elemezve — alakította ki azt az 1. ábrán bemutatott 43 dm

2 keresztszelvényterületű csatorna típust, amelynek első, nagyobb arányú alkalmazására 1965-ben, a balatonaligai öntözőfürtben került sor. Az itt beépített 3 km hosszú csatornaszakasz hidraulikai méretezését olasz segédletek alapján végezték el. Ennek kapcsán felmerült azonban az a gondolat, hogy.a betonfelület kialakításának módja esetleg lényegesen befolyásolhatja az érdességi viszonyokat, s így a csatorna vízszállító képességét. Az itt levő bizonytalanság megszüntetése érdekében tűzte tehát ki az Intézet — az 1965. évi előzetes tájékoztató jellegű érdességi mérések fl] után — az 1966. évi programjában ennek a csatornaszakasznak a végleges hidraulikai vizsgálatát. Ez a tanulmány ezeknek a vizsgálatoknak az általános érdeklődésre számot tartó eredményeit kívánja közre adni. 2. A VIZSGÁLT HÉJCSATORNA SZAKASZ JELLEMZÉSE A csatornaszakasz 6 m hosszú elemekből áll, keresztszelvénye ellipszis, melybe két oldalt érintőlegesen csatlakozik egy-egy egyenes szakasz. Az elemek acéllemez sablonban, rázóasztalon tömörített В 280 minőségű betonból készültek. Belső felületük sima tapintású, azon kavicsfészkek, vagy felületi egyenetlenségek nem láthatók. A csatorna a mérések időpontjában második éve volt üzemben és lerakodások következtében a betonfelület nedves állapotban igen síkos volt. Az egyes elemek a tervek szerint 2 cm széles illesztési hézaggal kellett csatlakozzanak egymáshoz, amelyeket különféle összetételű bitumenes anyagokkal úgy kellett kitölteni, hogy a hézagtömítés teteje és a csatorna belső felülete színeijen egymással. A kísérlethez a héjcsatorna elejétől 1261 m-re kezdődő 234,78 m hosszú átlagos kiviteli minőségűnek tekinthető, s a tervek szerint 1 = 0,0007 esésű egyenes szakaszát választottuk ki (2. ábra). E kísérleti szakasz mentén sem vízkivétel, sem az áramlást befolyásoló egyéb létesítmény nem volt. A szakasz magasvezetésű, így közvetlenül észlelhettük, hogy a néhány helyen már megrongálódott hézagtömítések ellenére, figyelemre méltó csurgás sehol sem volt. így a szakasz elején belépő víz abból csak a szakasz végén távozhatott. A csatornafenékben az elemek illesztésénél az építési pontatlanságok és az egyenlőtlen süllyedések miatt kisebb-nagyobb, átlagosan mintegy 4 mm magas lépcsők keletkeztek, melyek közül azonban a legnagyobb sem haladta meg a 10 mm-t. A csatorna esése ezek következtében elemről-elemre változott. A kísérleti csatornaszakasz kezdete előtt 15 m-re a nyomvonalnak törése volt. A szakasz végétől 15 m-re viszont a csatorna aknába torkollott. Az ebben kialakuló vízszint a kísérlet tartama alatt soha sem érte el a héjcsatorna fenékszintjét. 1 Horcher Ferenc mérnök, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet tudományos munkatársa* 9 Vízügyi Közlemények